És valahol a városban, vagy bárhová a folyosó után ment, Suttonnak volt egy szürke kabátja és egy számítása, amit még nem fejezett be.
Az ingatlan még mindig itt volt.
A tó alacsony volt, de még mindig itt volt.

Addig sétáltunk, amíg a tűzrakó fény nem volt mögöttünk a fák között, aztán megfordultunk, és visszasétáltunk felé.
Nem mentem a tárgyalásra.
Kel azt mondta, nincs ok a részvételre.

Én voltam a panaszos tanú, nem a büntetőeljárás résztvevője, és a galériában való jelenlétemet az a megyei újság számára feljegyezték és jelentették. Elég
láthatóságom volt.
A farmházban maradtam és vártam.

Kell üzeneteket küldött a tárgyalások közötti időközön, rövideket és tényszerűeket, ahogy a bíróságon kommunikált, egyik kezével a telefonján volt, és próbált nem úgy tűnni, mintha használná.
Corbin Thorne-t 9:15-kor bíróság elé állították.
Kel üzenetében ez állt: “Mind a négy vádpontban ártatlan.

100 000 óvadékot kell fizetni, 10% a postra. Utazás korlátozott Coloradoba.
A konyhaasztalnál olvastam, letettem a telefont, és megnéztem a mezőn lévő fagyot.
100 000 azt jelentette, hogy délutánra már kint lehet, ha a számlái megállnak.

A óvadék összege egy bírósági becslés volt a menekülési kockázatról és a közösségi kapcsolatokról, és egy férfi, aki 18 hónap alatt három államban négy különböző ingatlanholding-társaságot alapított, olyan közösségi kapcsolatokkal rendelkezett, amelyeket nehezen lehetett számszerűsíteni.
Sutton vádemelése 9:40-kor volt.
Mindhárom vádpontban ártatlan.

50 000 óvadék.
10% a postázásra. Az útlevél átadás.
Elolvastam Kel üzenetét, de nem válaszoltam azonnal.

50 000 kevesebb volt, mert nem volt előzetes nyilvántartása, és önként visszavonta a gyámsági kérelmet.
A bírák az együttműködést a visszalépésbe olvasták.
Még akkor is, ha az időzítés jótékonyságot tett az értelmezésnek, ugyanazon a napon valahol Colorado Springsben volt.

Egy tárgyalóteremben állt egy olyan bíró előtt, akire nem számított rá, hogy ott áll, amikor júniusban kezdődött.
Voss-t külön kezelték, ahogy Kell várta.
Egy együttműködési megállapodás párhuzamos irányba helyezte ügyét.

Tárgyaláson alapuló megállapodás alapján tett bejelentést, amelyet saját engedélyével adott ki, feltételekkel.
A megállapodás részletei még nem voltak nyilvánosok.
Kel üzenete ezen a részben hosszabb volt, mint a többin.

Voss az egész ügyük.
Minden, amit tudott, amit tett, minden, amit Corbin kért tőle.
Da, különben nem lépne ilyen gyorsan.

Mindent megadott nekik.
Háromszor olvastam.
Kell 11:30-kor hívott, hogy eltöltse a többit. Az előzetes meghallgatást november 18-ára tűzték ki egy kerületi bíró előtt.

Mindkét vádlott megtartotta az ügyvédet.
Corbin ismét Hartmannel.
Sutton egy másik cégnél dolgozott, mint Denver, akit Kell felismert a fehérgalléros munkából.

A hivatalos feltárás az előzetes meghallgatás után kezdődik, ha a vádakat bíróságra tartják.
Azt mondta, hogy az ügyész ügye szilárd, és megkérdezte, hogy vagyok.
Mondtam neki, hogy jól vagyok.

Azt mondta: “Jó.
Menj, egyél valamit.”
A megyei újság délután 1-re közölte a történetet online.

Hárman Oak Haven megyei ingatlancsalás miatt vádolnak.
A cím pontos volt, a cikk tényszerű, és a harmadik bekezdésben szerepelt a nevemen. 2
órára 11 nem fogadott hívásom volt az ismert számokról, és négy olyan számról, amelyeket nem.

Egyikre sem válaszoltam.
Kávét főztem, újra átmentem a kerítésvonalon, és átgondoltam az előzetes tárgyalást, vajon a 60 nap 90 nap, és hogy december 22-e még mindig valódi dátum-e.
Amikor visszamentem, 14 elhagyott hívás volt.

Egyszer átnéztem a listát.
A legtöbben szomszédok voltak, vagy olyan emberek, akik évek óta ismerik a családot, és azért hívtak, mert a megyei újság olyan valóságossá tette az ügyet, ahogy a négy hónapnyi hallgatásom alatt nem.
Visszahívtam egy hívást.

A bátyám, Lloyd kétszer hívott, ami azt jelentette, hogy van mondanivalója, és szándékában állt volna mondani.
Lloyd 63 éves volt, Boulderben élt, és soha nem volt erős véleménye Suttonról, Corbinról vagy bármi másról.
Olyan ember volt, aki visszatartotta a családi ügyek megítélését, amíg a tények nem derültek ki, amit mindig tiszteletben tartottam, még akkor is, amikor ez frusztrált.

Az első csengésnél vette fel.
Azt mondta, elolvasta a cikket.
Azt mondta: “Tudnod kell, hogy nem lepődöm meg Corbinon.”

Megkérdeztem tőle, mire gondol.
Azt mondta, három évvel ezelőtt találkozott Corbinnal a július 4-i összejöveten, és olyan embernek találta, akit nagyon érdekel, mit érnek a dolgok.
Azt mondtam, hogy akkor még nem vettem észre.

Lloyd azt mondta, nem azért kerestem, mert ő Sutton férje volt, és nem nézed a lányod férjét úgy, ahogy egy idegenre nézel az asztal túloldalán.
Váddalkodás nélkül mondta.
Igaza volt.

20 percig beszélgettünk semmi lényegről.
Az unokája iskolai színdarabja, a téli terveim a birtokra vonatkozóan, hogy az előzetes meghallgatás miatt vádat kell kizárni.
Azt mondta, decemberben elindul.

Mondtam neki, hogy a kapu kombinációja ugyanaz.
Azt mondta, mindig is az volt.
A hívások kora estére csökkentek.

Vacsorát készítettem, és megettem azon az asztalnál, ahol aznap reggel Kel üzeneteit olvastam, és az ablakon keresztül néztem, ahogy a mező elsötétül.
7:42-kor felvillant a mobilom egy ismert számmal.
Négy teljes gyűrűt néztem meg.

Nem válaszoltam.
A hívás átváltott a hangpostára, és a képernyő elsötétült.
Tíz percig ültem a telefonnal az asztalon, mielőtt felvettem és lejátszottam az üzenetet.