Megjegyeztem a “jobb” szót, ami egy Oak Havenről szóló beszélgetésben bármennyit jelenthet.
“Biztos vagyok benne, hogy igen,” mondtam.
Megállt, és a szünet alatt hallottam, ahogy kalibrál.

Ahogy valaki visszajelzést ad, ha egy beszélgetés nem a várt irányba halad.
43 éve ismerem Suttont.
Láttam, ahogy először a tanárokkal, majd az anyjával, majd a vállalkozókkal és beszállítókkal tanult tárgyalni, amikor a cégnél projektkoordinációs munkát végzett.

Ő magát a különálló félként pozícionálta. az ésszerű lány, aki kiállt Corbin érdekeitől.
Ez egy ügyes lépés volt, és más körülmények között talán meggyőzhettem volna, de az elmúlt 3 hetet azzal töltöttem, hogy a dokumentumok dátumait olvastam.
Szeretnélek látni, mondta.

Csak mi.
Nincs ügyvéd, nincs formalitás.
Találkozhattunk volna a Millbrook Dinerben, ahogy régen, csak beszélgethettünk.

Úgy gondolom, vannak dolgok, amik bonyolulttá váltak, de nem kellett volna bonyolultabbak.
Mondtam, hogy átgondolom.
Aggódom, hogy elszigetelkedsz.

Azt mondta: “Ez nem egészséges, Apa.
Ez nem te vagy.”
Ezt kifejezetten azzal az aggodalommal mondta, hogy egy olyan személy, akinek klinikai dokumentuma van az ügyvédi irodában, amely magyarázza, miért a romlás bizonyítéka az elszigetelésnek.

“Dolgoztam,” mondtam.
Sok mindent kellett megnéznem.
Milyen dolgok?

Kérdezte.
A kérdés túl gyorsan jött, és észrevettem.
Az ingatlan számít.

Mondtam, a szokásos.
Olyan hangot adott ki, ami talán egyetértés lehetett.
Remélem, nem vállalsz túl sokat egyedül.

Azt mondta: “Ha jogi vagy pénzügyi ügyekben segítségre van szükséged, tudod, hogy ott vagyok.
Mindig ott voltam.
Azt mondtam, tudom.

Mondtam, hogy értékelem.
Azt mondtam egyenletes hangon, amit a hívás kezdete óta használtam.
Hallottam, hogy valakit hoztál be, mondta.

A regiszter meleg maradt, de a mondat valami konkrétra irányult.
Egy kell.
Howard Kell az ügyvédem.

Mondtam, hogy évek óta dolgozom vele.
Ó, tudom, ki ő.
Azt mondta: “Csak nem voltam biztos benne, hogy korábban szükséged volt ügyvédre ingatlanügyekben.

Mindig is elég egyszerű volt a helyzet.”
Könnyedén mondta, és a könnyedség volt a legtudatosabb dolog, amit az egész beszélgetés során tett.
Azt mondta, tudja, és gondoskodott róla, hogy tudjam, tudja, anélkül, hogy pontosan mit tud.

“Változnak a dolgok,” mondtam.
Rövid szünet következett, majd Willára váltott, ahogy egy sakkjátékos a tábla közepére helyez egy bábuját.
Sutton mondta múlt héten rólad kérdezett.

Vacsoránál hirtelen megkérdezte: “Mikor jön nagypapa?”
Nem tudtam, mit mondjak neki.
A váltás elegáns volt.

Én adtam neki a dicséretet.
Willa négyéves volt, és rám kérdezett, mert négy éves volt, és imádta a nagyapát, aki nagy, hangos dolgokat hozott a konyha padlójára.
Nem érti, miért ritkították a látogatásokat.

Sutton mondta, hogy a hangja lágyabb lett.
Az ilyen korú gyerekek nem dolgozzák fel jól a távolságot.
Személyesen veszik.

Próbáltam elmondani neki, hogy elfoglalt vagy, de nem tudom, meddig működik még.
Willa születésnapjára gondoltam, október 29-én, 5 hét múlva.
Eszembe jutott az aznap este Peg által benyújtott sürgősségi indítvány, a november 3-i meghallgatás időpontja, valamint a neuroszszikológus időpont, amit Kell csütörtökre tervezett.

Mondd meg neki, hogy ott leszek a születésnapján, mondtam.
Sutton azt mondta, ez mindent jelentene Willának.
Azt mondta, hogy először csak ketten találkozzunk, és beszéljük át a nyáron felhalmozó dolgokat.

Mondtam, hogy a következő héten elfoglalt vagyok, de kapcsolatba lépek.
Azt mondta, bármikor hívjam, nappal vagy éjjel, és komolyan gondolja.
Azt mondtam, tudom, hogy tudja.

A szokásos módon búcsúztunk el.
Ahogy az emberek, akik jól ismerik egymást, mindketten óvatosak voltak a hívások során. 9:
18-kor hívtam Kelt.

A harmadik csengőnél vette fel.
Elmondtam neki a hívást, mit mondott sorban, mit olvastam a sorrendben.
Hallgatott anélkül, hogy beszélt, amíg nem fejeztem be.

Tud Spade-ről.
Azt mondta, valaki elmondta neki, ami azt jelenti, hogy Spade felvette a kapcsolatot azzal, aki felvette őt, miután elmentünk, vagy egy másik fél látta a mai napon a kérelmünket.
Megállt.

Willát használta.
Azt mondtam: “Igen, mondta Kel.
Azt fogja használni, ami elérhető.”

“Ne egyezz bele semmilyen találkozóra,” mondta Kel.
“Csak a csütörtöki értékelés után.
Semmi, amit addig mond, nem szabad személyesen vagy írásban válaszolni anélkül, hogy előbb én beszélnénk. Azt mondta, hogy a büntetőeljárás a hét végére készen áll az ügyészség elé terjesztésére.

Azt mondta, hogy a törlési indítmást 10 napon belül elbírálják.
Azt mondta, az ügy halad.
“Próbálj meg aludni,” mondta, ami volt az első alkalom, hogy olyan hangzott, mintha valaki nem ügyvédtől szólt volna.

10:30-kor lefeküdtem, és apám régi szobájában feküdtem, miközben a tó zenéjét hallgattam az ablakhálón keresztül.
Négy órát aludtam, aztán nem.
6:15-kor lementem a földszintre, kávét főztem, és a konyhaablaknál álltam, nézve, ahogy reggel átjön a vízen.

7:42-kor a bejárati kapu interkomja zúgott.
Megnyomtam a gombot, és egy férfi azonosította magát, mint Oak Haven megyei eljárási feltöltő.
Átengedtem őt.

Átnyújtott nekem egy borítékot a teherautó ablakán, és kérte, hogy írjam alá a papírját.
A benne lévő dokumentumok nyolc oldalas voltak, egy sürgősségi kérelmet egy teljes gyám kinevezésére, amelyet az Oak Haven megyei hagyatéki bírósági osztályhoz nyújtottak.
Sutton Marie Thorne felperes, Harlon James Thorne alperes előző este 11:47-kor nyújtotta be a keresetet, 54 perccel azután, hogy letette a telefont.