“Kérlek, ne halj meg ezen a héten.” Halkan mondta. Ez volt a legrosszabb. Nem volt kegyetlen, ahogy az emberek a filmekben kegyetlenek. Gyakorlati volt. “Az emberek csak rólad fognak beszélni.”

A nyomtatott képen volt a tabletta, a kód, a gyógyszer neve és a gyártó. Négy részre hajtottam, és a Nolan négy oldalával együtt lévő mappába tettem. Most öt.

Otthon megtaláltam a kórház honlapján a betegnyilvántartás kérelmező űrlapját, és kitöltöttem minden oldalra 2016. május 19-től 20-ig. A nyilvántartások oldalának alján a kórház közzétette a megtartási szabályzatát. A felnőtt iratok 10 évig megőrzik az utolsó szolgálat dátumától kezdve, majd megsemmisülhetnek. Az utolsó szolgálatom dátuma 2016. május 20. volt. Kicsit kevesebb mint 6 hetem volt.

15 nap hosszú idő 31 oldalra várni. Dolgoztam. Negyedévet zártam le egy holland ügyfélnek. Futottam, és megálltam, amikor a szívem felgyorsult, és újra beindult. Ebédeltem a parkolóban. Az egyetlen dolog, amit másképp csináltam, az volt, hogy éjszaka megnyitottam egy táblázatot, amelynek semmi köze nem volt semmilyen klienshez. Két oszlop: igényelt, dokumentált. Állítólag: étkezési zavar. Dokumentált: stimuláns toxikusság. Állított: az orvos elmondta, mit tettél. Dokumentált: üres.

Egy kolléga a második szerdán behajolt az irodámba. Egy idősebb férfi, Doug, aki már a születésem előtt dolgozott a cégnél.

“Három éve eszel, Elma, az autódban eszel. Minden rendben?”

“Minden ugyanaz,” mondtam, és ez volt a legigazabb dolog, amit egy ideje mondtam.

Nolan egyszer írt üzenetet. “Bármit is kérsz tőlem, hangosan elmondom.” Elolvastam. Nem válaszoltam. Brooke-ot sem hívtam. Még nem tudtam, hol áll a nővérem. És nem találgatással akartam megtudni.

Az e-mail kedden délután érkezett. “Az ön iratai elérhető a betegportálban.” 31 oldal. Aznap este 9-kor nyitottam ki, és csak éjfél után álltam fel. A legtöbb pont olyan volt, amire számítottál. Életfontosságú értékek, laborértékek rovatokban olvashattam, mert rovatokat olvasok. Alacsony kálium, pulzusa érkezéskor, 152. De a számok között a jegyzetek is voltak, és minden sorhoz nevek és idők voltak csatolva.

Ápolási jegyzet, 2016. május 19. 2040. T. Risinger, RN. Az ágy melletti anyukám azt mondja, hogy a gyógytornász megszállottan próbálta beilleszteni a koszorúslány ruhát, és valószínűleg elvett valamit. A PT tagadja. Anya elsődleges aggodalma a távozás időpontja volt. Az anya gyógytornát kéri, várak.

“8:40.” Hangosan mondtam az üres konyhámnak. “8:40.” 2 órával azelőtt, hogy “Kérlek, ne halj meg ezen a héten.” Miközben mennyezeti cserépeket számoltam és bíztam a függönyben, anyám már elmondta egy nővérnek, hogy én tettem meg magammal. Mielőtt tudta volna, mit fog mondani a teszt, mielőtt Dr. Pan szót mondott volna neki a folyosón, nem esett pánikba hazudni. Ő is belépett egy ilyen fegyverrel.

Folyamatosan olvastam. Orvosi jegyzet, 2050. Egy toll, MD. Amfetaminosztály pozitív amunoassay-n. Ajánlja a 48 órás szívmonitorozást a ritmus és elektrolit zavar miatt. A Szociális Tanácsadó rendelte. [felfújás] A gyógytornász tagadja az önadminisztrációt, hiteles. Ha nem önigazgatás, fontold meg a harmadik fél adminisztrációját. Beszélgettem a szülőkkel az ágy mellett. Apa megkérdezte, hogy felnőtt beteg számára kötelező-e a szociális szolgálatok részvétele. Azt tanácsolták, hogy a SW értékelés szabványos pozitív szűrésnél, aminek forrása nem egyértelmű.

A gyógytornász tagadja az önadminisztrációt, hiteles. Elhitte nekem. Egy férfi, aki már 40 perce ismert, leírta, hogy hisz nekem. Vegyük figyelembe a harmadik fél adminisztrációját. Gyanította. Nem tudta, de gyanította. És felírta a táblázatba. És az apám, az apám, aki soha nem emelte fel a hangját, aki hagyta, hogy intézék a dolgokat, egy kérdést tett fel az orvosnak, nem azt, mi baja van, nem azt, hogy mit tegyünk, hogy kötelező-e a szociális szolgálatok részvétele 10 és 9 órakor, két órával azelőtt, hogy mondta, hogy menjek át szombaton, 4 órával azelőtt, hogy átadott egy jegyzetlapot az indoklással.

Tíz évig azt hittem, apám elfogadja a dolgokat. Ez volt az a történet, amit magamnak meséltem róla, mert könnyebb volt, mint a többi. De nem kérdezed meg, hogy kötelező-e valami, hacsak nem döntöttél már úgy, hogy elkerülni szeretnéd.

Az utolsó két oldal a szociális munka jegyzetei voltak. Két bejegyzés. Az első rövid volt. 2016. május 20., 07:05. D. Kowalsski, LCSSW. PT elhagyta az AMA 0410-et a déli SW értékelés előtt.

A második bejegyzés május 23-án, hétfőn kelt, három nappal azután, hogy elmentem. 10:20. Megerősítő eredmény megérkezett. Fentmine. Felhívtam a házi számot, amit a nyilvántartásban láttam. Az anya azt jelenti, hogy a gyógytornász egy másik államban lévő kezelőintézetben van, és olyan helyen, ahol senkit sem zavarhat meg. Nem volt hajlandó megadni az elérhetőségét. Az eredmény az aláírt kiadás alapján a fájlban tárgyalva. Anya kijelenti: “Családként kezeljük.” A levelet a PT címre kell postázni.

2016. május 23-án, hétfőn Paige padlóján feküdtem Fairbornban, 20 percre attól a kórháztól. Ha a 675-ös Colonel Glenn kijáraton haladsz, a rámpáról látható a kórház táblája. Anyám minden nap megtette azt a kijáratot, amikor a templomba tartott. Felhívtam Paige-et. Majdnem hajnali 1 óra volt.

“2016. május 23-án hol tartottam?”

“Az én emeletemen. Miért?”

“Anyám azt mondta a kórháznak, hogy egy másik államban lévő intézményben vagyok.”

Paige egy ideig nem szólt semmit. Amikor megtette, a hangja nagyon halk lett.

“Valahol, ahol senkit sem tudott megszégyeníteni. Ez az idézet.”

“Elma, próbáltak megtalálni téged.”