Megfordultam, és elindultam a kijárat felé.
Mögöttem a tárgyalóterem a tébolyult káosz poklába süllyedt. Sylvia hisztérikusan ordított Wallace-szal; Wallace a jogászokat átkozta; Preston kétségbeesetten próbálta magyarázni a bizonyítványát, miközben Derek a folyosón próbált észrevétlenül eliszkolni. Apám pedig csak ült az asztalfőn, magába roskadva, mint egy élőhalott, miközben az élete munkája porrá égett körülötte.

A folyosón megálltam Fiona asztalánál. Letettem elé a régi belépőkártyámat, és halkan megszólaltam:
– Fiona. Az Apex HR-csapata hétfőn új alelnököt keres. Frissítsd az önéletrajzodat, és küldd el nekem ma este.
Fiona szemébe könnyek szöktek, és némán bólintott.

Kiléptem az épületből a houstoni déli napsütésbe. A levegő forró volt, de életemben először éreztem úgy, hogy újra van levegő a tüdőmben.
Elővettem a telefonomat, és felhívtam Ninát:
– Drágám. Vége van. Szabadok vagyunk.

6. Fejezet: A romeltakarítás
A Vance Pipeline Holdings nem egyetlen éjszaka alatt semmisült meg teljesen; a végső agónia kilenc hosszú hónapon át tartott.

A Chevron szerződésének felmondása dominóeffektust indított el. A hír másnapra bejárta az egész energetikai szektort. A bankok és a hitelezők – akik korábban százmilliós hiteleket biztosítottak Gregory agresszív terjeszkedési terveihez – azonnal pánikba estek. A likviditási mutatók a mélybe zuhantak, és a pénzintézetek elrendelték a hitelek azonnali felülvizsgálatát.

Ugyanakkor megindult a lavina a személyi állományban is.
A hűség nem a vállalati logóhoz kötötte az embereket, hanem hozzám. Hétfő reggelre Matteo, Hector és negyvenöt magasan képzett mérnök, hegesztésvezető és diszpécser adta be a felmondását a Vance Holdingsnál, és írt alá az Apexhez. Gideon a teljes gépparkját átirányította az új projektjeinkre. Apám cége egyszerűen nem talált szakembert a megmaradt, apróbb munkáira sem. A határidők kicsúsztak, a szerződéses kötbérek halmozódtak, a környezetvédelmi hatóság pedig rekordösszegű bírságot szabott ki a cégre a Corpus Christi-i robbanás miatt.

A belső családi szövetség még gyorsabban rohadt szét, mint maga a vállalat.

Amint nyilvánvalóvá vált, hogy a felvásárlásból nem lesz pénz, Sylvia azonnal beadta a válókeresetet. A házasságuk utolsó hetei a nyilvánosság előtt zajló, mocskos vagyonmegosztási perektől voltak hangosak. Sylvia megpróbálta kimenteni a megmaradt családi vagyont a fia számára, de a Chevron és a hitelezők zárlat alá vették a bankszámlákat.

Preston élete kártyavárként omlott össze. A lízingcég visszavette a mattfekete Porschét és a luxusautókat. A barátai, akik addig körülrajongták az exkluzív klubokban, egyik napról a másikra eltűntek mellőle. A neve az iparágban a szakmai dilettantizmus és a katasztrófa szinonimájává vált; a nagy energetikai cégek HR-esei még az önéletrajzát is visszautasították. Derek, aki a Corpus Christi-i katasztrófát okozta, szövetségi vizsgálat alá került jogosulatlan beavatkozásért.

Kilenc hónappal a kirúgásom után a Vance Pipeline Holdings hivatalosan is csődvédelmet kért a 11. fejezet alapján.

A bíróság elrendelte a megmaradt vállalati eszközök kényszerértékesítését, hogy kifizessék a hitelezőket és a hatósági bírságokat. Több tízmillió dollár értékű speciális csőfektető géplánc, hidraulikus fúróberendezés és nehézgépészeti eszköz került kalapács alá. A régióban mindössze két vállalat rendelkezett elegendő tőkével ahhoz, hogy ezt az óriási eszközparkot egyetlen tételben felvásárolja.

Az egyik az Apex Infrastructure volt.

Marcus Sterling behívott az irodájába:
– Julian. A csődbíróság jóváhagyta az aukciót. Te vezeted a felvásárlási delegációt. Te akarod kezelni?
Ránéztem az asztalon fekvő dossziéra.
– Igen – feleltem. – Én akarom lezárni.

A végső tárgyalásra egy Houston belvárosában lévő csődjogi iroda rideg konferenciatermében került sor.

Amikor beléptem az Apex jogászaival, apám és Wallace már ott ültek a hosszú asztal túloldalán.
Gregory látványa szívszorító volt. Alig tíz hónap alatt húsz évet öregedett. A haja teljesen megőszült, a háta meggörnyedt, az egykor méretre varrt zakója most zsákként lógott a lesoványodott vállán. Wallace mellette ült, megtörten, karikás szemekkel meredve az elé tett papírokra. Nem tudták előre, hogy ki vezeti az Apex tárgyalódelegációját.

Amikor leültem velük szemben, apám összerezzent. Egy pillanatra megpróbálta felemelni a fejét, de nem bírta tartani a szemkontaktust.

Kinyitottam az értékelési jelentést:
– Uraim. Az Apex Infrastructure hivatalos ajánlatot tesz a Vance Holdings teljes megmaradt gépparkjára, az odesszai depó infrastruktúrájára és a szabadalmi portfólióra. Az ajánlatunk: negyven cent minden dollárnyi könyv szerinti érték után. Készpénzben, azonnali fizetéssel.

Wallace azonnal felcsattant, bár a hangjában már nem volt erő:
– Ez rablás! Ezek a gépek a valós értékük töredékét képviselik ezen az áron! A hidraulikus lánc önmagában megér negyvenmilliót!
Ránéztem Wallace-ra, és a hangom jéghideg volt:
– Normális piaci körülmények között igaza lenne, Wallace úr. De ezek nem normális körülmények. A gépeik tíz hónapja rozsdásodnak a sárban. A garanciák lejártak. A tárolási és állagmegóvási költségek napi negyvenezer dollárral terhelik a csődtömeget. A hitelezők a nyakukon ülnek, és a bíróság pénteken elrendeli a felszámolást. Senki más nem fog egy összegben ennyi pénzt letenni az asztalra. Ez az ajánlatunk. Most él, vagy soha.

A felszámolóbiztos és a csődbírósági ügyvédek azonnal bólintottak. Nem volt miről vitatkozni; tudták, hogy ez az egyetlen esélyük a hitelezők részleges kártalanítására.

Gregory lassan lehajtotta a fejét. A tekintete hosszú másodpercekig a szerződésen nyugodott. Aztán remegő kézzel felvette a tollat, és aláírta a dokumentumot.