A vonal túlsó végén a gépek robaja ellenére is hallani lehetett a döbbent csendet.
– Hogy… mit csináltak veled?
– Apám Prestonnak adta a teljes operatív irányítást. Ő az új stratégiai alelnök.
Matteo káromkodott egy ízeset spanyolul, majd a hangja remegni kezdett a dühtől:
– Te nem vagy normális, ha ezt hagyod! Ideküldték a kis herceget reggel fél hatkor egy méregdrága sportkocsival! Azt sem tudta, melyik csővezeték hova vezet! Amikor az ellenőr elkérte a talajmechanikai tanúsítványokat és a frissített emissziós engedélyeket, Preston előhúzott a táskájából egy három hónappal ezelőtti piszkozatot! Nem az általad hitelesített végleges verziót, hanem egy elavult tervezetet, amiben nincsenek benne az új kén-dioxid-mérési adatok!
– Mi történt? – kérdeztem, bár a választ már előre sejtettem.
– Mi történt volna? Az ellenőr azonnal piros pecsétet nyomott az engedélyre! Hatósági zárlat alá vette a teljes odesszai szakaszt! Leállították a hidraulikus fúrófejeket, a kompresszorokat, mindent! A kötbérszámláló pörög, a Chevron helyi képviselője pedig már a központot tárcsázza! Julian, azonnal ide kell jönnöd!
– Nem tehetem, Matteo – feleltem elcsukló hangon. – Nincs belépési jogosultságom. Ha a telephelyre lépek, biztonságiakkal vitethetnek el birtokháborításért. Preston a főnököd. Kérdezd őt.
Matteo némán letette.
7:45-kor megszólalt a privát telefonomon a hívás, amit vártam: Gregory.
A hajnali jéghideg, távolságtartó elegancia nyomtalanul elpárolgott. A hangja reszelős volt és kapkodó.
– Julian. Azonnali rendszerszintű koordinációs zavar lépett fel Odesszában. Preston adminisztrációs akadályokba ütközött az ellenőrzés során. Lépj be azonnal a felügyeleti hálózatba a tartalék kódoddal, módosítsd a benyújtott fájlokat, és intézd el a hatósággal a zárlat feloldását!
– Nem tehetem, Gregory – mondtam lassan, szándékosan a keresztnevén szólítva.
– Miről beszélsz? Ez parancs!
– Hajnali kettőkor megvontad minden jogosultságomat. Nincs kódóm. Nincs hatósági aláírási jogom. Megszüntetted a munkaviszonyomat.
– Ne játssz velem, fiam! Ez a cég a te örökséged is! A családunk érdeke forog kockán! Félre kell tenned a személyes sértettségedet egy ilyen krízishelyzetben!
A család.
Mindig ez volt a varázsszó. Amikor éjjel-nappal dolgozni kellett, család voltunk. Amikor a profitot és a pozíciókat osztották, alkalmazott voltam.
– Apám – válaszoltam, és a hangom olyan szikár volt, mint a nyugat-texasi sziklák. – Te éjjel kirúgtál, hogy a tehetetlen kedvencednek add a pozíciómat. Te döntöttél. Azt mondtad, Preston új dinamikát hoz a cégbe. Hát itt az új dinamika. Élvezzétek.
– Julian! Ha ezt meg mered tenni, tönkreteszlek! Soha többé nem kapsz munkát ebben az iparágban!
Megnyomtam a piros gombot. Aztán beléptem a névjegyzékbe, és letiltottam apám számát.
A rémálom azonban még csak most kezdődött a Vance Holdings számára.
Délután kettőkor Hector hívott. Hector volt a Corpus Christi-i szivattyúállomás főgépésze – egy negyven éve a szakmában dolgozó, csendes, végtelenül precíz mexikói szakember, aki jobban értett a nagynyomású hidraulikához, mint bárki a kontinensen.
– Julian, segítségre van szükségem – mondta, és a háttérből vészjelző szirénák tompa vijjogása hallatszott.
– Mi történt, Hector?
– Preston itt van a terminálon az asszisztenseddel, Derekkel. A kettes szivattyú blokkolja a nyomást, mert a visszahűtő szenzor leállította a turbinát. Preston üvöltözik mindenkivel. Azt mondja, az odesszai leállás miatt nem engedheti meg a szállítási kapacitás csökkenését, és megparancsolta a vezérlőteremnek, hogy iktassák ki a manuális biztonsági felülbíráló reteszt!
– Ugye nem csináltátok meg?! – kiáltottam fel a fotelből pattanva. – A bypass felülbírálás azonnal megsemmisíti a belső tömítéseket, ha a hőmérséklet túllépi a kétszáz fokot!
– Megmondtam neki! – ordította Hector a telefonba. – Megmondtam neki, hogy ez katasztrófa! Erre Preston megfenyegetett, hogy azonnal kirúg engem és a teljes műszakot, és feketelistára tesz minket a szakszervezetnél! Derek beállt mögé, és azt mondta, ő vállalja a manuális bypass aktiválását!
– Hector, hallgass rám nagyon figyelmesen! – mondtam fojtott hangon. – Azonnal rendeld el az embereid evakuálását a gépházból! Senki ne maradjon a szivattyúcsarnok ötvenméteres körzetében! Lépjetek ki a szabadba, és indítsátok el a külső kamerás rögzítést a biztonsági naplóhoz! Most!
Hector letette.
Tizenkét perccel később egy rövid videófájl érkezett a privát csevegőmbe.
A felvételt Hector készítette a biztonsági védőgát mögül.
A képen látszott, ahogy Preston feszülten gesztikulál a vezérlőpultnál, miközben Derek, az egykori asszisztensem – aki az éjszaka folyamán azonnal átállt Preston udvartartásába – felnyitja a vörös plexifedelet, és felülbírálja a hidraulikus biztonsági reteszt.
A reakció azonnali és pusztító volt.
Három másodperccel a retesz kiiktatása után a háttérben álló hatezer lóerős szivattyútestből fülsiketítő, fémes sikoly tört elő. A túlhevült hidraulikafolyadék elpárolgott a vezetékekben, a nyomásmérő mutatója a vörös zóna legszélére csapódott, majd a nagynyomású főszelep háza hatalmas robbanással kettéhasadt. Sűrű, szürkésfehér ipari gőz és olajpermet lövellt a mennyezet felé, darabokra szaggatva a környező műszereket és a kábelkorbácsokat. Preston és Derek sikoltozva vetették magukat a padlóra, majd fejvesztve menekültek a vezérlőterem vészkijárata felé.
Az emberek épségben maradtak, mert Hector időben kivonta őket.
De a géppark megsemmisült. A Corpus Christi-i terminál kiesése azt jelentette, hogy a Chevron Mexikói-öbölbe tartó exportvezetéke órákon belül leáll. A helyreállítás hetekig tart, a közvetlen kár pedig tízmillió dolláros nagyságrendre rúg.
