Aztán azt mondja: “Akkor takarodj a házamból, és vidd el a szükséged egy hotelbe. Nem veszélyeztetheted a gyerekemet egy sóvárgás miatt.” Hé, Waffle banda. Remélem, jól vagy. A nevem Mark, és ma még több Reddit történetet nézünk.

Igen, még terhes is.

Úgy érzem, ez egy rémálom, és most fel kell ébrednem.

Szerkesztés:

Szinte az összes hozzászólást elolvastam, és amikor azt mondom, hogy majdnem mindet, akkor igazából az összes véleményt értem.

Nehéz feldolgozni az összes hülyeséget, amit rólam mondanak.

Úgy érzem, ti elfelejtették, hogy egy emberrel beszéltek, nem egy élettelen tárggyal.

Úgy gondoltam, talán több empátiát találok, ha megosztom itt a történetemet.

Csak két ember érez empátiát irántam, és a megjegyzésük jobban érezte magam.

Nem keresek megerősítést vagy arra, hogy bárki azt mondja, hogy amit tettem, az rendben van.

Tudom, hogy nem az, és naponta kell ezzel együtt élnem.

Vagy próbálj válaszolni.

De persze soha nem fogok tudni válaszolni az itt érkező hozzászólásokra.

Azt hiszem, senki sem tudja, milyen egy összetört szívvel és nem tudni túllépni egy emberen.

Nem te döntöd el, kit szeretsz, és nem te döntöd el, mikor lépsz túl valakinek.

Akkor fog megtörténni, amikor muszáj.

Akik kételkednek a történetemben, sajnos az igaz.

Szeretném, ha ez hamis lenne, de sajnos nem az, és minden nap együtt kell élnem ezzel a káoszsal.

Mindenki azt feltételezi, hogy most boldog.

Nem tudom.

Honnan tudod?

Két éve nem láttam őt.

Fogalmam sincs, hogy boldogabb-e vagy sem.

Terhesség nem feltétlenül jelenti a boldogságot.

És házasságot is.

Nem igazán tudjuk, mik a házasság a körülmények.

Talán azért ment férjhez, mert teherbe esett, és egyedül érezte magát egy olyan országban, ahol nincs senkije, és csak a másik férfihoz kapaszkodik.

És persze magamat hibáztatom ezért.

Ez nem történt volna meg, ha jobb ember és jobb férj lettem volna neki.

De sajnos nem tudom megváltoztatni, amit rosszul csináltam.

Az egyetlen, amit tehettem, hogy megpróbálom jóvátenni neki.

De hogyan lehet jóvátenni valakinek, aki nem akarja megadni neked a lehetőséget?

Néhányan azt mondták, hogy nem tartozik nekem egy második esélyhez.

Nehéz volt olvasni, de értsd meg, hogy talán nem is kell.

Sosem hibáztattam őt nyíltan a meddőségi problémákért.

Csak egy gondolat volt.

Mindketten orvoshoz mentünk, és mindkét esetben a vizsgálat kimutatta, hogy minden rendben van.

Sosem értettem, miért nem tudtunk teherbe esni.

És az a gondolat, hogy meddő, átfutott az agyamba.

És persze az a gondolat, hogy én is az voltam.

De a meddőség legtöbb esetben női tényező okozza.

Talán ezért gondoltam, hogy szörnyű dolgokat mondanak, például: “Bántanám az exfeleségemet, ha itt lenne.”

Sosem bántottam fizikailag és soha nem is fogom.

Nem vagyok bántalmazó ember.

Nem vagyok szörnyeteg.

Most már nehéz együttérezni velem.

Tudom, hogy elrontottam.

Tudom, hogy sokkal többet bántottam neki, amit el tudnék mondani.

És nem vagyok szörnyeteg vagy nárcisztikus.

Néhányan azt mondták, hogy sosem szerettem őt, különben nem csaltam volna meg.

Ez a kijelentés nem tűnik igazságosnak számomra.

Azt hiszed, elrabolhatod a szerelem fogalmát, és elmondhatod egy másik embernek, mik az igazi érzései?

Azt hiszed, a fejemben vagy a szívemben vagy?

Csak akkor tudnád, mit érzek.

Nem mondhatod el, hogy nem szeretem őt.

Nem volt egy nap sem, mióta elment.

Nem bánom.

Senki sem mondhatja nekem, hogy ez nem szerelem.

Végül, az emberek összetettebbek, mint ahogy azt a legtöbben itt gondolják.

Az, hogy megcsaltam, még nem jelenti azt, hogy nem szeretem, vagy hogy nincsenek érzéseim.

Hibának neveztem, amit csináltam, mert hogyan is nevezhettem volna másképp?

Azt hittem, hogy a felelősség elfogadása az is az, hogy elfogadom, hogy ez az én hibám volt.

De mindenki úgy veszi ezeket a szavakat, mintha megpróbálnám elfordítani a helyzetet, de ez nem így van.

Teljesen eltorzítottad a szavaimat.

Tudom, hogy mennyire bántottam őt.

Talán a posztomban magamra koncentrálok, mert sosem tudtam neki elmagyarázni magam.

Azóta számomra egy másik után próbáltam összerakni egy olyan történetet, ami nem áll össze a fejemben.

Mindent elveszítettem egyik pillanatról a másikra.

Egyszerűen próbáltam nyíltan beszélni az érzéseimmel, de itt nem működik.

Legalábbis nekem nem.

Tudom, milyen kárt okoztam neki.

Ez a nő elhagyta az életét, az országot, ahová bevándorolt, a barátait, sőt még a munkáját is.

Senki sem csinálja ezt a szakításnál, hacsak nem mész keresztül valamilyen abszolút fájdalman.

Értsd meg.

Látom és érzem a fájdalmat, amit átéltem neki, és ez még bűntudatosabbnak érzem magam.

Őszintén szólva, válaszolni fogok néhány hozzászólásra lent, majd pár napra kilépek a Redditről, amíg jobb helyen nem érzem magam.

Szóval a hozzászóló azt mondja az eredeti posztolónak: “Tudni akarom, kivel csaltad meg. Ez elég fontos információ.”

Hope azt mondja: “Egy véletlenszerű nő volt, aki ugyanabba az edzőterembe járt. Semmi fontos. Nem jelentett semmit, még egy pillanatra sem. Csak hülye voltam.”

Come azt mondja: “Úgy tűnik, nincs bűntudatod a megcsalás miatt. Csak említsd meg, hogy valahogy megtudta, szóval nem tervezted elmondani neki. Két éve telt el. El kell vállalnod a felelősséget a tetteidért, és el kell engedned. Sosem fog visszajönni. Milliárdok vannak odakint. Csak gyógyulj és fejlődj a terápiával. Biztos vagyok benne, hogy mással kapsz egy második esélyt. Csak 35 éves vagy.”

Baba azt mondja: “Megbánom a megcsalást. Most kicsit összezavarodtam, de bűntudatot érzek.”