Aztán azt mondja: “Akkor takarodj a házamból, és vidd el a szükséged egy hotelbe. Nem veszélyeztetheted a gyerekemet egy sóvárgás miatt.” Hé, Waffle banda. Remélem, jól vagy. A nevem Mark, és ma még több Reddit történetet nézünk.

A zenész azt mondja: “Ez nem senki érzéseiről szól. Ez a fiad biztonságáról és életéről szól. Egyszerűen nem hozott be valami olyat, ami halálos volt számára. Szándékosan kiszolgálta a hűtőszekrényedet neki. Ő és a testvéred teljesen tévednek, hogy rád hárítják a felelősséget. Miért kérnél bocsánatot, hogy megvéded a fiadat?”

Egy hozzászóló azt mondja: “Nem a seggfej, de az sokkal nagyobb gond lett volna neki, mielőtt bármit is behozott volna a házamba.”

“Nem, nincs mogyoró a házban. A kocsiban hagyhatod, és kint eheted. Szerezz szállodát vagy dobd ki. Ez a te döntésed. Ha náluk van a házamban, nem része ennek a választásnak.”

Azt mondja: “De szükségem van rájuk. A babának szüksége van rájuk.”

Egy másik hozzászóló azt mondja: “Nem majdnem veszítette el a babáját. Te tetted. Nem a testvéred, hanem a férjed. Akik látták őt, átmentek azon a poklon, amin te is átélted és még mindig nap mint nap. Miután megszületik a baba, kérdezd meg tőle, hogy nem rendben lenne-e, ha bárki olyan allergént esz, ami perceken belül bezárná a légutait, és meghalna. Még mindig érzi ezt, ha majdnem elvesztette a gyerekét? Hiányzik belőle az empátia. Remélem, hogy ez csak a terhesség miatt buta vagyok, és ez nem egy normális állapot, amit a férjed egy percig is fontolóra venne. Hihetetlen, főleg, hogy ennyi más vaj is elérhető.”

És még egy megjegyzés azt mondja: “Nem a seggfej, pont. A sógornőd tudott a fiad allergiájáról. Ha ma egy követ dobálsz, az eltalálja valakit, akinek allergiája van, szóval ez nem új információ. A bátyám is tudta, de a feleségének hízelg. A fiad szinte egyszer sem élte túl az életét, szóval őt is hibáztatnám, hogy nem hangsúlyozta a komolyságot. De a kedves anyamedvéd, tudjuk, hogy ott lesz neked. Amikor befejezted a mélytisztítást, kérlek, szánj néhány percet magadra és a családodra.”

Sophie tényleg teljes frissítéssel érkezett, és azt mondja: “Sokan kértek, hogy frissítsek, szóval itt van. Figyelem, ez hosszú lesz, és ha korábban nem voltam seggfej, most az vagyok.”

Miután anyám leszidta Laurát, és a bátyám kiabált velem a férjemmel, megfogadtam a tanácsot, és küldtem nekik egy hosszú üzenetet, ami végül egy kicsit fecsegődött mindenről.

Milyen elcseszett a helyzet, mennyire undorodunk az ő álláspontjuktól, és hogy alacsony kapcsolattartásban maradunk, amíg újra készen nem érezzük magunkat a közelükre.

Ez azon a napon volt, amikor a bátyám összepakolta a táskáit és elment.

Piroson maradtam, és azt hittem, ez kész egész, egészen néhány nappal ezelőttig, amikor Laura hívott.

Gondolkodtam, hogy nem válaszolok, de a kíváncsiság felülkerekedett.

Amikor felvettem, Laura próbált kínos csevegéseket kezdeni, de azt hiszem, érezte, hogy nincs kedvem, és rögtön nekilátott.

Bocsánatot kért a viselkedéséért, azt mondta, nincs más mentsége a hormonjain kívül, és végül hosszasan beszélgettünk mindenről.

A végére tényleg jobban éreztük magam, és túl tudunk lépni rajta, és dolgozhatunk a kapcsolatunkon.

Azt is említette, hogy még mindig szeretné, ha a családom és én eljöjnénk egy születésnapi vacsorára.

Ez már nem fog étteremben megtörténni. Azt hiszem, a hotelszállás sokat került nekik, ahogy néhányan megjósoltátok, és inkább az ő házuknál lesz.

Mondtam neki, hogy beszélek a férjemmel, és visszaszólok hozzá.

Kaptam egy üzenetet a bátyámtól, amelyben bocsánatot kért, és azt mondta, csak védeni és mellette állni próbál.

Túl korai volt elkezdeni helyrehozni a dolgokat, ahogy a férjem is rámutatott, de a döntést rám bízta.

Őszintén elhittem a bocsánatkérését, mert még sosem viselkedett így, és úgy tűnt, szégyellte magát.

Mindenesetre a nővérem, akitől szintén bocsánatot kértek, mert ő is elszakadt egy újat, és a szüleim is bocsánatot kaptak, szintén meghívták.

De a nővérem gyerekei inkább unokatestvér alvóbulit akartak volna, ahelyett, hogy velünk mennének.

Miután megbeszéltük a nővéremmel, megegyeztünk, hogy nálam is lesz egyet.

Az éve bébiszitterem a szomszédaim. Ők édes és felelősségteljes 16 éves ikrek, akik egyedülálló anyával élnek.

Össze kellene fogniuk, és a gyerekeimet randizáson kellene megküzdeniük.

Van oka, hogy ezt említem.

De a nővéreim két gyereket is hozzáadtak a csapathoz.

Megkérdeztem az anyjukat, hogy szabad-e csatlakozni a párosukhoz, és ő beleegyezett.

Felhívtam Laurát, és elmondtam neki, hogy Richard és én jövünk.

Amikor megérkeztünk hozzájuk, Laura üdvözölt engem és a férjemet az ajtónál.

Átadtuk neki az ajándékot, és bementünk, de úgy tűnt, zavarodott, hogy nincs velünk gyereknyom.

Szóval emlékeztettem, hogy mondtam neki, hogy ma este csak mi felnőttek vagyunk.

Ugyanez történt, amikor a nővérem és a férje beléptek.

A vacsora kínos volt.

Bármennyire is próbáltuk feloldani a hangulatot és a beszélgetést, legjobb esetben is merev volt, de szerintem legalább egy lépés előre.

Laura ezúttal megkérdezte, miért nincsenek velünk a gyerekek, hogy különleges ételt készített nekik.

Amikor visszamentem hozzá, soha nem említettem a gyerekeket, csak a férjemmel és én.

De úgy éreztem, az én hibám, hogy nem tisztáztam a dolgokat, ezért bocsánatot kértem érte, és megköszöntem neki, hogy gondolt rájuk.

A nővérem közösen mondta, hogy az ő gyerekei és az én unokatestvérem ma este unokatestvér alvóbuliban vannak, és izgatott, hogy a hamarosan unokaöcsénk csatlakozik hozzájuk, amikor ő is itt lesz és idősebb.