Ez volt az utolsó dolog, amit tőle kaptam két évvel ezelőtt.

Most persze felhívtam egy ügyvéd elérhetőségét, aki az egyetlen híd volt közöttünk.

De ő csak azt mondta, hogy jogi képviselő, és hogy a nő nem akar velem találkozni.

Harcoltam.

Mérges lettem.

De végül az ügyvédje csak azt mondta, jobb lenne, ha saját ügyvédet kapnék.

Nem akartam.

Teljesen megtagadtam, hogy elfogadjam, hogy egy 10 év kapcsolat így ér véget.

Tudom, hogy kudarcot vallottam, de mindig is meg akartam javítani.

Tudom, hogy ha megadja nekem a lehetőséget, újra beleszerethetnék azt az édes és különleges lányt, akivel több mint 10 éve találkoztam.

Tudom, hogy meg tudom kényszeríteni neki, hogy megbocsásson nekem.

Hiszen sok pár hasonló dolgokon megy keresztül, és túllép rajtuk.

Miért nem lehetünk még egy pár ebben a statisztikában?

Miért dobnak el 8 év házasság után egy hiba miatt, mint a szemetet?

Nem érdemlek ennyi közönyűséget.

Két éve nem láttam őt, sőt, nem is hallottam a hangját.

Két év, amikor nem tudsz találkozni vagy beszélni azzal, akit a legjobban szeretsz, túl nagy büntetés.

Ez a helyzet érzelmileg tönkretett, sőt, fizikailag is.

Egészségtelen mennyiségű alkoholt fogyasztok, hetekig alig eszünk, nem aludsz.

Hónapokig zombi voltam.

Csak automata üzemmódon működtem.

Meg akartam halni, de nem engedhettem meg magamnak, mert mindig ragaszkodtam a reményhez, hogy visszajön.

A terapeutám szerint nagyon nehéz, ha nem kapsz lezárást egy kapcsolatból, mert az elméd nem tudja feldolgozni, hogy vége van a kapcsolatnak.

Szóval mindig azt gondolod, hogy az a személy kopog az ajtón, vagy hogy felébredsz az álomból, és melletted lesz.

A válást több mint egy éve véglegesítették.

Őszinte leszek, nem tettem könnyűvé.

Nem akartam elválni, és még mindig nem értettem, hogyan válhatunk el.

Párterápiát kértem, de ő visszautasította.

Az ügyvédemtől tudom, hogy az ő ügyvédje legalább egyszer-kétszer azt tanácsolta neki, hogy menjen el, de ő visszautasította.

Elég sokáig tartott, de végül megtörtént a válás.

Le sem tudom írni azt az érzést, amit éreztem, és még mindig úgy érzem, mintha egy darabot kivágtak volna belőlem.

Tudom, hogy megbántottam őt.

Tudom, hogy kudarcot vallottam, de szerintem mindannyian megérdemelünk egy második esélyt.

És már nem bírtam tovább a fájdalmat.

Úgy döntöttem, elkezdem a terápiát.

A terapeutám nem adott tanácsot, hogyan szerezzem vissza.

Csak arra koncentrál, hogy előre lépjek az életemben, bátorít, hogy új emberekkel ismerkedjek meg és menjek randizni.

De nem akarom.

Ezen a ponton már nem is érdekel a szex.

Néhány nappal ezelőtt történt valami, ami teljesen összetört.

Néhány sört ittam a barátommal a házamnál.

Hívjuk Nicknek.

Mindketten elég részegek voltunk.

Elkezdtem a feleségemről beszélni, és ő azt mondta nekem: “Több energiát kellene fektetned arra, hogy túllépj rajta. Ő már túl van rajtad, és boldog, hogy távol él tőled. Neked is ezt kellene tenned. Nem élhetsz egész életedben ebben az önsajnálatban.”

Valami a szavaiban megütött, de nem úgy, ahogy várta.

Nagyon magabiztosan beszélt, hogy a feleségem már túl van rajtam, és most boldog.

Honnan tudja ezt?

Ekkor dühös lettem, és elkezdtem nyomást gyakorolni, hogy beszéljen.

Ő visszautasította.

Amennyire csak tudtam, nyomtam.

Sírtam.

Könyörögtem neki, hogy mondja el, tud-e valamit.

Tudnom kellett valamit róla, amíg végül el nem mondja.

A felesége az elmúlt egy évben kapcsolatban áll az én feleségemmel.

Nagyszerű barátok voltak.

És emlékszem, hogy Sabrina, a barátom felesége, nagyon szomorú volt, amiért elvesztette a kapcsolatot a feleségemmel.

Az a helyzet, hogy a feleségem Norvégiába költözött, ott házasodott egy férfihoz, és körülbelül 7 hónapos terhes.

Úgy éreztem, meghalok.

Szó szerint úgy éreztem, meghaltam ettől az információtól.

Hogyan tehette ezt velem?

Hogyan lehet, hogy miközben én sírtam, berúgtam, hiányoztam őt, és minden nap meg akartam halni, ő boldogan volt a világ másik felén, megházasodik, és egy másik fiútól teherbe esik?

Hogyan lehet, hogy sok éve nem született velem gyereket, olyannyira, hogy azt hittem, meddő, de ilyen könnyen teherbe esett ettől az új sráctól?

Honnan jött ez a fickó?

Semmire sincs válaszom.

És úgy érzem, nem tudom tovább élni az életemet ezek nélkül a válaszok nélkül.

Az egyetlen dolog, ami eszembe jut, hogy bosszúszexet folytatott az első norvég sráccal, akivel találkozott, teherbe esett, és úgy döntött, megtartja a babát.

Talán azért ment férjhez, mert legálisan akart abban az országban maradni.

És azt hiszem, mint a legtöbb országban, a házasság is jó lehetőség ehhez.

Nem tudom.

Ezek a gondolatok megölnek.

Nem hiszem, hogy szerelmes lenne belé.

Fel kell vennem vele a kapcsolatot.

Beszélnem kell vele.

Tudnom kell, mi történik, mert úgy viselkedik, mintha a 10 éves múltunk és a 8 éves házasságunk semmi lenne számára.

Nincs szükségem tanácsra, hogyan viselkedjek.

Érzem az impulzust, hogy eljutzak oda, ahol van, és megkeresem őt.

De hogyan tehetném ezt?

Nem tudom, melyik városban van.

Nem tudom, hol lakik.

Nem volt számom, hogy felvegyem vele a kapcsolatot.

Bezárta a közösségi médiáját.

A családja kicsi.

Nem ugyanabban az országban élnek, mint én.

És mindannyian letiltottak.

Teljesen elvesztem.

Most már nem tudom, mit tegyek.

Még mindig vissza akarom kapni.