Aztán azt mondja: “Akkor takarodj a házamból, és vidd el a szükséged egy hotelbe. Nem veszélyeztetheted a gyerekemet egy sóvárgás miatt.” Hé, Waffle banda. Remélem, jól vagy. A nevem Mark, és ma még több Reddit történetet nézünk.

És ha szeretsz egy Reddit-történetet, miért ne gondolnád el azt a kedvelést, feliratkozni, esetleg azt az értesítési csengőt is.

Folytassuk a mai első történetet. Sok szeretetet, srácok.

Ma megnézzük az All No Consequences subreddit-et, és azzal a bejegyzéssel kezdjük: “Én vagyok a seggfej, amiért kidobtam a terhes sógornőm bevásárlását.”

Helló. Ez egy eldobható fiók és egyfajta frissítési újraposzt, mert a posztomat eltávolították a másiktól, én vagyok a seggfej sub.

A bátyám és a felesége, Laura, aki 7 hónapos terhes, körülbelül egy hétig nálunk laknak. Mivel ő az én városomban állásinterjúz, a családommal is belépünk.

A gyerekeim imádják, hogy a nagynénik és nagybátyjuk is ott van, és minden nagyszerű volt.

Tegnap Laura kiment és visszajött bevásárlással. Megköszöntem neki, de azt mondtam neki, hogy nem várjuk el tőlük, hogy ezt tegyék. A konyha tele van, és egyszerűen élvezzük, hogy van ilyen.

Azt mondta, hogy szeretné, és a legtöbb vágy a vágya, amit eddig érez.

Elkezdtem segíteni neki a zsákok kipakolásában, és észrevettem, hogy sok nassolnivalón mogyoró, süti, keksz, mogyoróvaja, sőt, valamilyen sütemény fúziója is van.

Ez mind nyugtalanított, mert tudja, hogy a legidősebb fiam, nyolc éves fiam, rendkívül allergiás. Nem tartok ilyesmit otthonunkban, mert volt egy incidensünk, amikor fiatalabb volt, és majdnem elvesztettük őt.

Nem akartam udvariatlan lenni, de mondtam neki, hogy nem érzem magam kényelmesen azzal, hogy a cuccok a házban vannak.

Azt mondta, óvatos lesz, nem eszik vele vagy a testvérei közelében, és hogy takarít maga után, erős sóvárgásai vannak, és szüksége van rájuk.

Nézd, négy gyerekem volt, és valahogy értem, honnan jön, bár nekem sosem kellett semmi szülnöm magam, de minden nő más.

Gondoskodtam róla, hogy a fiam tudja, hogy ne nyúljon belőle, és hagyja békén, amikor eszi őket.

Ennyi volt.

Ma korán keltem, hogy reggelit készítsek és kinyissam a hűtőt, csak hogy mogyoróvajba mártott eper fogadjon, és doboz nélkül hagyták ki, hogy lehűtjön.

A mogyoróvajas üveg nem volt rendesen lezárva mellettük, és szendvicsek voltak a tányéron, mert szereti a kenyeret hideg és ázott.

Dühös voltam.

Eleget olvastam a légi szennyeződésről ahhoz, hogy tudjam, nem lehet igazán meghatározni, de nem kockáztattam.

Fogtam egy táskát, és elkezdtem mindent beledobni. A mi bevásárlásunk, az övé, nem érdekelt.

El akartam vinni a táskát, menedékhelyre menni, és tájékoztatni a helyzetet.

Laura felébredt, miközben tomboltam, lejött, és megkérdezte, mit csinálok.

Szimatoltam vele, és nem próbáltam eltitkolni.

Védekezően veszekedtünk vele, mondván, hogy ezt nem tudom megcsinálni, hogy a babának szüksége van rá, és hogy kegyetlenség egy terhes nőt kielégítetlen vágyakon kiesni.

Őszintén megmondtam neki, hogy engem egyáltalán nem érdekel. Ha nem tud tartani a szavát, akkor én sem fogom, hogy ő a vágya nélkül fog élni.

A fiam nem mondhatja ezt az allergiájáról.

Visszament az emeletre, összepakolta a táskáját, és lejött. Felvett egy zacskó ételt, és dühösen távozott.

A bátyám az interjúján volt, és fél órával később felhívott, hogy megkérdezze, mi történt.

A feleségére volt mérges, de rám is, mert semmi sem történt. És a nap végén a fiam rendben van.

Mondtam a férjemnek, amikor hazaért a munkából, és teljesen az én oldalamon áll.

Én vagyok a seggfej?

Egy kis frissítés.

Ahogy néhányan megjósolták a másik subredditen a kommentekben, Laura egyenesen a családomhoz fordult, és elkezdett panaszkodni.

Nem torzította el semmit, elmesélte nekik az egész őszinte történetet, és anyám dühös volt.

Úgy hívott, mintha maratont futott volna, miután leszidta Laurát, hogy biztosan a fiam jól van-e.

Szóval csak el tudom képzelni, milyen zavargást olvasott neki.

Úgy tűnik, még a mostohaapám is egy rosszalló ráncolást vetett Laurára.

A bátyám este visszajött a cuccaiért, mivel Laura valamiért csak a sajátját csomagolta be.

Bocsánatot kért azért, amit tett. Azt mondta, beszélgetni fog vele, ha megnyugszik.

Vigasztalhatatlan volt.

Azt mondta, hogy sír, mióta elhagyta anyám házát, és most nem érzi magát a családunkban, és engem hibáztat.

A férjem közbeszólt, és azt mondta neki, hogy ez elég, hogy bármit is érez, az nem fedi le a felét, amit mi éreztünk, és hogy túl kell lépnie magán, hogy órák óta súrolom a házat a tettei miatt.

Kicsit pánikba estem, és alaposan kitakarítottam az egész házat, különösen a konyhát.

De mindenesetre a bátyám elment, miután azt mondta, hogy nem lehet velünk tisztességgel, ha ilyen makacsok vagyunk.

Most, hogy volt időm kilépni abból az állapotból, amiben voltam, rosszul érzem magam, hogy zaklatott, és nem érzi magát a családunkban.

Ez sosem volt a célom.

Azon gondolkodtam, hogy bocsánatot küldjek neki, nem azért, mert kiállok mellettük, hanem azért, ahogyan megtettem.

Nem kellett volna engednem, hogy a dolgok a házunkba kerüljenek, és nyugodtabb lehettem volna, miután kinyitottam a hűtőt.

Egy hozzászóló azt mondta az eredeti posztolónak: “Nem az a seggfej. Ha a sógornőd nem fogja megenni a terhességi vágyait, ő és a babája rendben lesznek. Ha a fiad ki van téve az allergénnek, nagyon megbetegedhet vagy akár meghalhat. A sógornő önző, jogtudatos ribanc, amiért azt hiszi, hogy a nassolnivalói valahogy fontosabbak a fiad életénél.”