A pultos átcsúsztatta nekem egy szalvétát, és azt mondta: “Viselkedj úgy, mintha nem beszélnél görögül. Ne reagálj arra, amit rólad mondanak.”

Felnéztem a sörömről, és láttam, hogy szándékosan lassan letöröli a bárt, szeme a sarokfülke felé siklott, ahol három férfi whiskyt itott.

Az egyiküknek sebhelye futott a szemöldökétől az állvonalig. A másik kettő úgy nézett ki, mintha szórakozásból emelnének autókat.

Lazán felvettem a szalvétát, és elolvastam, amit görögül firkált fel.

“Azt hiszik, FBI-t tervezel valami rosszat. Játssz hülye turistát.”

A vérem megfagyott.

FBI-nál voltam, de senki sem tudhatta ezt ebben a queensi kocsmában.

Hat hónapja dolgoztam beépülve, hogy beépüljek egy görög szervezett bűnöző családba. És a fedőm szilárdnak kellett volna lennie, csak egy harmadik generációs görög-amerikai, aki elvesztette a kapcsolatot a származásával és nem beszélte a nyelvet.

Hónapokat töltöttem azzal, hogy úgy tettem, mintha nem értem, amikor körülöttem beszéltek görögül az emberek a teremben, a kávézóban, abban a bárban, ahol most ülök.

A pultos elköltözött, hogy mást szolgáljon fel, én pedig erőltettem magam, hogy újabb kortyot vegyek a sörből, mintha semmi sem változott volna, mintha nem mondták volna épp most arról, hogy három veszélyes férfi arról beszél, hogyan kezeljék azt, amit szövetségi ügynöknek gondolnak.

Görögül a sebhelyes férfi azt mondta barátainak: “Ezt ma este kell kezelnünk. Nem lehet a szövetségi hatóságok a raktárban szimatolni. A főnök azt mondta, hogy úgy tűnjön, mintha egy rosszul sikerült rablás lenne.”

A kezem szorosabban megfogta a sörösüveget, de arckifejezésem üres, unott, sőt, még unott.

Csak egy átlagos srác, aki a bár feletti tévében néz egy baseballmeccset.

A második férfi, aki hűtőszekrényhez hasonlóan állt, görögül válaszolt: “Honnan tudjuk biztosan, hogy FBI-s volt? Talán Dmitri csak paranoiás.”

Sebhelyes arc humor nélkül nevetett.

“Demetri sosem téved ezekkel a dolgokkal. Azt mondja, a srác túl sok kérdést tesz fel az edzőteremben a szállítási ütemezésről. Ráadásul a háttérellenőrzése túl tiszta lett. Senki sem ilyen tiszta, hacsak valaki nem törölte le a múltját.”

Rólam beszéltek.

Muszáj volt.

Három hónapja jártam az Olympus Fitness-re, gondosan építve kapcsolatokat a szervezet alacsony szintű srácaival.

Kérdeztem már, de azt hittem, finom voltam.

Úgy tűnik, nem elég finoman.

A harmadik férfi, akinek vastag nyaka és baseballkesztyűjéhez hasonló kezei voltak, görögül azt mondta: “Szóval, mi a terv?”

“Megfogjuk, amikor elmegy innen.”

“Túl sok tanú,” válaszolta Sebhelyes Arc. “Követjük őt haza. Csináld ott. Tiszta, csendes.”

Ki kellett jutnom ebből a bárból anélkül, hogy úgy tűnnék, értem minden szót, amit mondottak.

De azt is meg kellett tennem, hogy ne menjek rajtaütésbe a lakásomnál.

Elővettem a telefonomat, és írtam egy üzenetet a kezelőmhöz.

“Lefedett a fedélzet. Három ellenséges tervez követni haza. Ki kell vonni a kivonást.”

Megnyomtam a küldést, és megittam egy laza kortyot a sört, miközben nevettem valami a tévében, pedig fogalmam sem volt, mi történik a játékban.

Megrezegett a telefonom.

Handler válasza.

“Kimentő csapat 20 perc múlva. Folytasd a hülyét. Menj ki a konyhán, ha tudsz.”

A pultos visszajött, közel hajolt, mintha letörölné a mellettem lévő bárt.

Angolul, erős akcentussal azt mondta: “Szükséged van valami másra? Még egy sört, talán?”

Megráztam a fejem.

“Nem, igazából jól vagyok. Használhatom a fürdőszobádat?”

A hátsó rész felé mutatott, a konyhán át, a raktár mellett.

A szeme egy pillanatra találkozott az enyémmel, és láttam az üzenetet.

Kijáratot adott nekem.

Lassan felálltam, pénzt hagytam a pulton, és hátuljára sétáltam, mintha az egész világon lenne időm.

Mögöttem hallottam, ahogy Scarface görögül mondja: “Mozog. Petro, nézd meg, hogy tényleg mosdóba megy, és nem akar elfutni.”

Léptek követtek.

Beléptem a konyhaajtón, és láttam, hogy két szakács dolgozik forró tűzhelyen.

A fürdőszoba ajtaja balra volt, de egyenesen előtte láttam egy hátsó kijáratot riasztórúddal.

Ha elindulnék, Petros észrevenné, hogy valami nincs rendben.

Ha elmennék a mosdóba, csapdába esnék.

A fürdőszobába mentem, és kinyitottam az ajtót.

Egyetlen fülke volt, szűkös és koszos.

A piszoor előtt álltam, harmincig számoltam, hallgatva Petrus nehéz légzését az ajtó másik oldalán.

Várta, hogy visszajöjjek.

Elpirultam, kezet mostam, és kinyitottam az ajtót.

Petrus a falnak dőlt, elzárva az utat a bárhoz.

Mosolygott rám, fogai és melegség nélkül.

Angolul, erős akcentussal azt mondta: “Jól érzed magad ma este?”

“Igen, haver. Csak nézem a meccset.”

Átléptem mellette, de nem mozdult.

“Gyakran jársz ide? Tudom, hogy látlak előtte.”

“Első alkalom. A barátom ajánlotta.”

Barátságos, laza hangom maradt.

Végül félrelépett.

“Élvezd az éjszakádat.”

Visszasétáltam a konyhán, erőltettem magam, hogy ne nézzek a hátsó kijáratra.

Mögöttem hallottam, ahogy Pro görögül beszél a telefonjába.

“Visszajön a bárba. Tisztának tűnik. Majd elvisszük, amikor elmegy.”

Visszacsúsztam a bárszékemre, és felvettem a söröm, ami most meleg volt.

A pultos elragadta a tekintetem, és egy apró fejrázással megrázta.

Ne menj még.

A kimentő csapat nem volt itt.

A sarokfülkében ülő három férfi most engem figyelt, még csak el sem próbálták rejteni.

Scarface hideg mosollyal emelte felém a whisky-poharát.

A tévében a baseballmeccs reklámra került. Egy sörreklám játszott, amelyen az emberek nevetnek egy tengerparti bulin.

Megrezegett a telefonom.

“A kimentő csapat késik. Közlekedési baleset a Queens Boulevard-on. Még 30 perc.”