Egy asszisztens azt állította, hogy van egy magatartási záradék, amely befolyásolhatja Vivian pénzügyi igényeit, ha egy bizonyos viselkedés komoly kárt okoz a cégnek vagy annak hírnevének.
Nem tudtam, hogy ez igaz-e. Az
irodai pletyka nem bizonyíték.
Mégis, ez más képet adott a helyzetről.
Kieran magát Vivian belső körének alapvető alakjaként írta le.
Ezek az alkalmazottak úgy tűnt, hogy ő a kedvencek sorozatának legújabb tagja.
Richardot ésszerűtlen férjként is leírta, aki megpróbálta irányítani feleségét.
De Richard volt a cég pénzügyi igazgatója, és az imént hallottam emberek szerint, ő volt az, aki a vállalat pénzügyeinek védelméért felelt.
Ez nem bizonyította, hogy bárki rosszat tett volna.
Ugyanakkor elgondolkodtatott, mi történne, ha rossz költség jelenik meg a rossz jelentésben.
Nem sokkal később elhagytam a gálát.
Aznap este többet nem beszéltem Kierannel.
Hazafelé útközben folyamatosan azon gondolkodtam,

hogy a két valóság változatot hallottam.
Kieran verziójában tehetséges fiatal vezető volt, akit kivételes képességeiért jutalmaztak.
Az alkalmazottak verziójában különleges bánásmódban részesült, ami kevéssé befolyásolta szakmai képességét.
El akartam hinni a testvéremnek.
De nekem ez nehezebb volt.
Két héttel később anyám hatvanik születésnapjára gyűltünk össze.
Mindig próbáltam átgondolni az ajándékokat a szüleimnek.
Tudtam, hogy szeretik a drága dolgokat, de azt is tudtam, milyen gyakorlati problémákat panaszkodtak, amikor azt hitték, senki más nem tud segíteni.
Három évig beszélt anya a hátfájásáról.
Nehezen tudott kényelmesen aludni, és gyakran említette, mennyire szeretne jobb matracot.
Ezért vettem neki egy prémium ortopéd matracot állítható okos alaptalppal.
Több mint 2000 dollárba került.
A modell hűtési technológiával és célzott deréktámasztással rendelkezett, amiket kifejezetten említett, hogy szeretnének.
Elintéztem a kézbesítést, és elvittem a papírokat, a megerősítést és a garanciát a születésnapi ünnepségre.


Korán érkeztem, hogy segítsek a hátsó kert előkészítésében, mielőtt a vendégek érkeztek.
Amikor átadtam anyának a borítékot, kinyitotta, és megnézte a képet.
“Ó,” mondta.
Vártam.
“Egy ágy.”
“Ez az állítható matrac, amit néztél.”
Tanulmányozta a papírmunkát.
“Köszönöm, Simon. Ez nagyon ésszerű.”
“Megvan benne a hűtőtechnológia, amire vágytál, és az ágyéktámasznak sokkal jobb kell lennie, mint amit most használsz.”
“Igen, igen. Nagyon hasznos.”
Letette a papírokat.
“Csak hagyd a konyhapulton, drágám.”
Ezután elfordult, hogy üdvözölje a házhoz érkező szomszédokat.
Egy pillanatig ott álltam, néztem, ahogy elsétál.
Nem számítottam érzelmes beszédre vagy nagy hálademonstrációra.
De rengeteg pénzt költöttem valamire, amire évek óta vágyott, és alig érdeklődött.
Emlékeztettem magam, hogy talán jobban értékeli a szülés után.
Visszatértem a buli segítéséhez.
Körülbelül egy órával később egy nagy fekete városi autó állt be a kocsifelhajtóra.


Kieran drága selyemingben lépett ki.
Úgy nézett ki, mintha közvetlenül egy luxusdivatreklámból jött volna.
Egy kezében egy apró fekete bársonydobozt tartott.
“Boldog születésnapot, anya!” kiáltotta, miközben feljött a gyepre.
Anya megfordult.
Az egész arca felderült.
“Ó, gyönyörű fiam!”
Sietett hozzá, és magához ölelte.
“Olyan jóképű vagy!”
Kieran nevetett, és átnyújtotta neki a dobozt.
“Olyasmit akartam szerezni neked, ami majdnem olyan fényesen ragyog, mint te.”
Olyan hangosan mondta, hogy a közeli vendégek feléjük fordultak.
Anya kinyitotta a fedelét.
Bent, fehér szatén fölött, egy gyémánt teniszkarkötő állt.
A kövek csillogtak a délutáni fényben.
Többen felszisszentek.
Már onnan is láttam, hogy drága darab. A megjelenése alapján becslettem az értékét valahol 5 000 és 7 000 dollár között.
Anya eltakarta a száját.
“Kieran!”
A szeme könnyekkel telt meg.
“Gyönyörű!”
“Csak a legjobbat anyámnak,” mondta.


Óvatosan felemelte a karkötőt.
“Ez a legszebb dolog, ami valaha birtokoltam.”
Kieran körbenézett a vendégek között.
“Hónapok óta gyűjtöm a bónuszaimat.”
Apa a büszke volt, ahogy valaha láttam.
“Nézd csak!”
Kezét Kieran vállára tette.
“Ő az én fiam. Mindenkinek mondtam, hogy egyenesen a csúcsra megy.”
Körbenézett a szomszédok között.
“Sikeres vezető, huszonnégy évesen, gyémántokat vásárol az anyjának.”
Aztán a szemei rám találtak.
A matrac brosúrára mutatott, ami az asztalon hevert.
“Látod ezt, Simon? Így adsz igazi ajándékot.”
Megálltam.
Apa folytatta.
“Matracot veszel valakinek, amikor gyakorlatilag befejezte az életet. A gyémántok az élet ünneplése.”
Néhány ember rám nézett.
Nem tudtam, mit mondjak.
Több mint 2000 dollárt költöttem valamire, ami valóban javíthatta volna anyám alvását.
Kieran elővett egy gyémánt karkötőt, és az én apámNyilvánosan kínosnak kezelte az ajándékomat.
Az ismerős érzés visszatért.
Hasznos voltam, amikor a számlákat kellett fizetni.
Kieran csodálatos volt pusztán azért, mert megérkezett.
Az ajándékasztal felé sétáltam, részben azért, mert el akartam távolodni a figyelemtől.
Anya a brosúra mellett hagyta az ékszerdoboz fedelét.
Felvettem.
Valami a bélyben ragadta meg a figyelmem.
Ott, apró arany betűkkel bélyegzett, egy vállalati jelölés volt.
Harrington Vállalati VIP ajándékozás.
Újra megnéztem. Nem egy átlagos kiskereskedelmi ékszerdoboz
volt.
Ez az a fajta csomagolás volt, amit egy luxusvállalkozás használhat nagy értékű ajándékokhoz, amelyeket fontos ügyfeleknek szántak.
Kicsit a fény felé fordítottam a fedelet.
A jelölés egyértelmű volt.
Hirtelen már nem gondoltam apám sértésére.
Azon gondolkodtam, hol szerzett egy fiatal márkanagykövet egy drága gyémánt karkötőt, amelyet vállalati ajándékként csomagoltak.
Átnéztem a hátsó udvaron.
Kieran élvezte a figyelmet, anya mellett állt, miközben a vendégek csodálták a karkötőjét.
Megragadtam a tekintetét.
Aztán a konyha felé intettem.
Ő forgatta a szemét, de követett bent.