Nyolc év után a nővérem kimentése – és már 8 500 dollárt fizetett a nászútjára –, azt mondta, hogy nem leszek az esküvői fotóin, hacsak nem adok neki még 15 000 dollárt. Letettem a telefont. Fogalma sem volt, ki társtulajdonosa az álomhelyszínének, és úgy döntöttem, hogy az esküvőjét úgy kezelik, mint bármely más foglalást.

Hosszú pillanatig néztem rá.

Évek óta először tűnt őszintén megbánónak.

“Jessica, majdnem egy évtizede várok, hogy felnőj és rájöjj, hogy a kapcsolatok többről szólnak, mint amit az emberek anyagilag tudnak érted.”

“Tudom, és bizonyítani fogom, hogy képes vagyok változni. Már három különböző cégnél jelentkeztem állásokra. Igazi munkák, nem ez az influencer hülyeség.”

“Nem kell semmit bizonyítanod nekem. Csak arra koncentrálj, hogy az a személy legyél, akivé akarsz válni.”

Csendben ültünk pár percig.

“Ryan?”

“Igen?”

“Tényleg sajnálom mindent. Sokkal jobbat érdemeltél tőlem.”

És évek óta először úgy hangzott, mintha komolyan gondolná.

Három hónappal később Jessica egy helyi cégnél kapott marketingmunkát.

Egy szerény lakásba költözött, abbahagyta a folyamatos posztolást a közösségi médiában, és havonta elkezdett kis összegeket visszafizetni.

Nem azért, mert kértem, hanem mert ragaszkodott hozzá, hogy ez a helyes döntés.

Derrick sosem próbált kibékülni vele, és őszintén szólva megkönnyebbültnek tűnt