“Semmi. Azt hiszem, meg van győződve róla, hogy Derek intézi az összes fizetést.”
“És Dererick gondolja?”
“Amit látok, Dererick azt hiszi, hogy az utolsó pillanatban beadom magam, és mindent kifizetek.”
“Klasszikus manipuláció. Hozz létre válságot, és várja, hogy a felelős megoldja.”
Frank megrázta a fejét.
“Tudod, mit kellene tennünk? Készítsünk tartalás tervet arra a dátumra, hátha biztos.”
“Milyen tartalék tervek?”
“Az unokatestvérem, Raphael júniusban házasod, és keresnek egy helyszínt. Mi lenne, ha azt mondanám nekik, hogy május 18-a most vált elérhetővé?”
Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak.
“Frank, ravasz vagy.”
“Gyakorlati vagyok. Nézd, ha a nővéred és a szegény menyasszonya játszani akarnak, el tudják viselni a következményeket. De van egy vállalkozásunk, amit vezetnünk kell.”
Aznap este felhívott Tyler, az öcsém.
Ő az egyetlen családtag, aki soha nem kért tőlem pénzt, és valójában emberként kezel, nem pedig egy járó csekkfüzetként.
“Haver, Jessica egész nap hívott, hogy kölcsönadhatnék-e neki egy esküvői előlegre.”
“Mennyibe kerül?”
“14 000. Azt mondja, vészhelyzet, és néhány hónapon belül visszafizet.”
Majdnem megfulladtam a vacsorámban.
“Tyler, kérlek, mondd, hogy nem tetted.”
“Nem. Nincs ilyen pénzem, és ha lenne is, tudom, hogy soha nem fizetné vissza. De a telefonban elég kétségbeesettnek hangzott. Folyton azt mondtam, hogy Derek pénze befektetésekben van lekötve, és csak rövid távú kölcsönre van szükségük.”
“Mit mondtál neki?”
“Hogy nem vagyok bank. Mérges lett, és letette a telefont.”
Így most már kapkodtak.
Jó.
Péntek reggel, pontosan 24 órával a határidő előtt, egy ismeretlen számról kaptam egy hangüzenetet.
Derek volt az.
“Szia, Ryan. Derek vagyok. Figyelj, tudom, hogy volt némi feszültség Jessica között a minap, de szerettem volna felvenni a kapcsolatot a férfi férfival. Van egy kis problémánk a helyszíni előlegünkkel. Csak időzítési kérdés, amikor néhány befektetésem likvidálódik. Arra gondoltam, hogy tudnánk-e segíteni egy rövid távú hitelben. Csak hétfőig, aztán visszafizethetem a kamattal. Hívj fel.”
Töröltem az üzenetet anélkül, hogy visszahívtam.
Péntek este Jessica közvetlenül felhívott.
“Ryan, tényleg beszélnünk kell.”
“Miről?”
“Nézd, sajnálom, ha a minap nehéz voltam. Az esküvőszervezés egyszerűen nagyon stresszes, tudod.”
“Rendben.”
“Az a helyzet, hogy apró problémánk van a helyszíni előlegünkkel. Derek pénzügyi tanácsadója szerint a befektetési pénze hétfőn elérhető lesz, de a helyszín a fizetést holnap szeretné. Talán tudnál segíteni nekünk csak a hétvégére?”
“Mennyibe kerül?”
“14 000. De Derek hétfőn visszafizet. Megígérem.”
“Jessica, ez nem kis összeg.”
“Tudom, de ez szó szerint csak 3 napig van. És ez az álomhelyszínem, Ryan. Ha elveszítjük ezt a dátumot, az egész esküvőt el kell halasztanunk.”
“Gondoltál már arra, hogy talán találsz egy olcsóbb helyszínt?”
“Komolyan mondod? Minden meghívónkon a helyszín neve van nyomtatva. Az eljegyzési fotóinkat ott készítették. Hónapok óta posztolok erről. Szóval, most nem tudok csak úgy helyszínt váltani. Mit gondolnának az emberek? Mit mondanék mindenkinek?”
Ott volt.
Az igazi probléma nem az volt, hogy megünnepeljék a szerelmüket vagy elkezdjék a házasságukat.
Az Instagram imázsának megőrzéséről, a siker és luxus látszatáról szólt.
“Jessica, nem tudok neked 14 000 dollárt kölcsönadni.”
“Nem tudod, vagy nem akarod?”
“Mindkettő.”
Egy pillanatra csendben maradt.
Aztán a hangja hidegre vált.
“Rendben, de ne várd el, hogy jó helyet tartassak neked az esküvőn. Ülhetsz hátul Derek furcsa unokatestvéreivel.”
És letette a telefont.
Ránéztem a telefonomra, és rájöttem, hogy valójában mosolyogok.
Kevesebb mint 24 óra van hátra.
Szombat reggel korán keltem, és készítettem magamnak egy nagy reggelit.
Palacsinta, szalonna, tojás, minden.
Szokatlanul jó hangulatban voltam.
Frank körülbelül 1000-kor írt nekem.
“A határidő 6 óra múlva van. Van valami utolsó pillanatos fizetés a boldog pártól?”
“Nem. Teljes rádiócsend.”
“Tökéletes. Már beszéltem Raphaellel. Hétfő reggel aláírhat egy szerződést, ha a dátum megnyílik.”
Este 3:00-kor, pontosan egy órával a határidő előtt, a telefonom folyamatosan csörögni kezdett.
Jessica.
Derek.
Jessica megint Jessica.
Ismeretlen számok.
Jessica.
Egyikre sem válaszoltam.
15:47-kor Jessica hangpostát hagyott.
“Ryan, tudom, hogy szűröd a hívásaimat. Kérlek, hívj vissza. Ez egy igazi vészhelyzet.”
15:52-kor Derek hangpostát hagyott.
“Hé, haver. Nem tudom, milyen félreértés történt itt, de tényleg szükségünk van a segítségedre. Szerdára vissza tudom hozni a pénzed. Megígérem.”
15:58-kor Jessica írt üzenetet.
“Ryan. Kérlek, hívj vissza azonnal.”
Pontosan 16:00-kor kaptam egy üzenetet a helyszínvezetőnktől.
“Richardson befizetési határidő lejárt. A szerződés szerinti kiadás dátuma. Eltávolítsam őket a rendszerből?”
Válaszoltam az üzenetet.
“Igen, távolítsd el őket teljesen.”
Délután 16:03-kor a telefonom folyamatosan csörögni kezdett.
Kikapcsoltam, és hosszú autóútra indultam a városban.
Amikor körülbelül 7:00-kor hazaértem és visszakapcsoltam a telefonomat, 23 elhagyott hívásom és 16 üzenetem volt.
A legtöbben Jessica volt, de több Derektől is, sőt egy anyámtól is.
Jessica szövege igazán történetet mesélt el.
16:05
“Ryan, hívj most engem.”
16:23
“Ez már nem vicces. Hívj vissza.”
16:45
“Derek azt mondja: ‘A helyszín letiltotta a foglalásunkat. Ez a te hibád.'”
17:12
“Hogyan engedhetted, hogy ez megtörténjen?”
17:30
“Tudom, hogy ezeket az üzeneteket látod.”
18:15
“Rendben, légy önző bunkó. Nézd meg, érdekel-e.”
Derek üzenetei kétségbeesettebbek voltak.
16:38
“Ryan, minél előbb beszélnünk kell.”
17:22
“Haver, kérlek, hívj vissza. Kitalálhatunk valamit.”
18:02
“A helyszín szerint a dátumunk kiadt. Nem értem, mi történt.”
