Az anyám üzenete csak annyit mondott: “Ryan, Jessica hisztérikus. Kérlek, hívd fel.”

Főztem magamnak vacsorát, és felhívtam Franket.

“Szóval, milyen érzés szabadnak lenni?” kérdezte.

“Elég lenyűgöző, valójában. Kb. 20 üzenetet hagytak nekem.”

“Fogadok. A helyszínvezetőnk is felhívott. Úgy tűnik, a nővéred körülbelül 17:00-kor jelent meg, és követelte, hogy beszélhessen a tulajdonossal.”

“Semmiképp.”

“Igen, kiabált, hogy a törlés illegális, és azzal fenyegetett, hogy beperel minket. A menedzserünk azt mondta neki, hogy a tulajdonos nem elérhető, és hétfőn vissza kell jönnie.”

“Ez egyre jobb lesz.”

“Ó, még jobb lesz. Már felhívtam Raphaelt. Hétfő reggel érkezik, hogy aláírja a május 18-i szerződést. Ugyanaz a dátum, teljes előleg.”

Vasárnap teljesen csendes volt.

Nem voltak hívások, nem voltak üzenetek, ami azt jelentette, hogy vagy feladták, vagy a következő lépésüket tervezték.

Hétfő reggel dolgoztam, amikor a helyszínvezetőnk felhívott.

“Ryan, a nővéred itt van. Ő hozta a vőlegényét, és ők találkozni akarnak veled a találkozó újrafoglalásáról.”

“Mit mondtál nekik?”

“Hogy ma nem voltál elérhető, de nem mennek el. Már 3 órája ülnek a hallunkban.”

“Hogy tűnnek ezek?”

“Kétségbeesett. A lány folyton sír, és a srác úgy néz ki, mintha napok óta nem aludt volna.”

“Tökéletes. Mondd meg nekik, hogy egy óra múlva ott leszek.”

Lassan vezettem Sunset Manorba, hogy még várjanak egy kicsit.

Amikor beléptem a hallba, Jessica és Dererick a kanapén ültek, és borzalmasan néztek ki.

Jessica szemei vörösek és duzzadtak voltak.

A haja rendezetlen volt, melegítőnadrágot viselt, amit sosem láttam nyilvánosan csinálni.

Derrick még rosszabbul nézett ki ráncos ruhákkal, borostával és sötét karikákkal a szeme alatt.

Mindketten felugrottak, amikor megláttak.

“Ryan.”

Jessica odarohant, mintha meg akarna ölelni, de hátraléptem.

“Mit kerestek itt?”

“Beszélnünk kell a tulajdonossal, hogy visszakapjuk a randevút,” mondta Derrick. “Valami hiba történt a letétünkkel.”

“Milyen hiba?”

Jessica beugrott.

“Azt mondták, a randevújt törölték, mert elmaradtunk egy határidővel, de ez lehetetlen, mert Derek intézte az összes fizetést.”

Derekre néztem.

“Szóval, tényleg befizetted a befizetést.”

Az arca elpirult.

“Nos, nem egészen. Voltak bonyodalmak, amelyek a befektetési számláimmal kapcsolatban voltak.”

“Szóval nem fizettél.”

“Nem ilyen egyszerű.”

“Valójában ennyire egyszerű. Foglaltál egy randit. Nem fizetted ki a szükséges előleget, így a dátum felkerült. Így működnek az üzleti szerződések.”

Jessica kezdett idegeskedni.

“Ryan, kérlek, beszélj a tulajdonossal? Magyarázd el, hogy félreértés történt.”

“Megpróbálhatom, de kétlem, hogy segítene. Valószínűleg már adták a randidat valaki másnak.”

Derrick előrelépett.

“Nézd, most azonnal kifizethetem a kauciót, plusz késedelmi díjat, ha szükséges. Csak vissza kell kapnunk a dátumot.”

“Most nálad van 14 000 dollár?”

Dererick kényelmetlenül mozdult.

“Megszerezhetem—”

“Hol? A kriptovaluta nyereséged?”

Mielőtt Dererick válaszolhatott volna, Jessica közbevágott.

“Ryan, kérlek, megkérdezd, visszaveszik-e a foglalásunkat? Ez a legfontosabb dolog az életemben.”

Úgy tettem, mintha gondolkodnék rajta.

“Tudod mit? Megnézem, a tulajdonos elérhető-e megbeszélni ezt.”

Visszasétáltam az irodába, ahol Frank várt a legnagyobb mosollyal, amit valaha láttam.

Az egész beszélgetést a biztonsági rendszerünkön keresztül figyelte.

“Még rosszabbul néznek ki, mint vártam,” suttogta.

“Ez csak a kezdet. Készen állsz erre?”

“Készen születtem, barátom.”

Együtt mentünk vissza a hallba.

Jessica és Dererick várakozással álltak fel.

“Jessica, Derek, szeretném bemutatni Frank Martinez-t. Ő a Sunset Manor társtulajdonosa.”

Frank előrelépett a legprofibb mosollyal.

“Szóval ti vagytok azok a pár, akik május 18-ára akarnak újra lefoglalni.”

“Igen,” mondta kétségbeesetten Jessica. “Csak félreértés volt a befizetés idővonalával kapcsolatban.”

“Nincs félreértés,” szakította félbe Frank. “30 napod volt fizetni. Nem fizettél. A dátum kiadták. Elég szokásos üzleti gyakorlat.”

Derek próbálta átvenni az irányítást a helyzet felett.

“Uram, értem, hogy voltak problémák a fizetési határidőnkkel, de most készek vagyunk kifizetni a teljes előleget, plusz bármilyen késedelmi díjat.”

Frank rám nézett, aztán vissza Derekre.

“Az a helyzet, hogy már van egy másik pár is aláírva arra a dátumra. Ma reggel kifizették a kauciójukat.”

Jessica újra sírni kezdett.

“De ez az álomesküvőm. Meghívókat küldtünk. Hónapok óta tervezünk.”

“Ki kellett volna fizetned a letétet,” mondta Frank közömbösen.

Ekkor kezdte meg a Dererick agresszívebbé válni.

“Ez nevetséges. Nem lehet csak úgy lemondani mások esküvőit.”

“Valójában megtehetjük. Egyértelműen szerepel abban a szerződésben, amit aláírtál, amit tudnál, ha elolvasnád.”

Jessica teljes kétségbeeséssel nézett felém.

“Ryan, kérlek. Ismersz itt embereket. Nem tudnál valahogy segíteni nekünk?”

Ez volt az a pillanat, amire vártam.

“Jessica, nem mondtad múlt héten, hogy nem akartál engem az esküvői fotóidon látni, mert nem voltam ott neked ebben a különleges időszakban?”

Az arca teljesen elfehéredett.

“Nem akartam—csak stresszes voltam.”

“És Derek, nem azt mondtad, hogy segíthetek a bárköltségekben, ha valami hasznosat akarok hozzátenni?”

Derek úgy nézett ki, mintha el akarna tűnni a padlóban.

“Nézd, haver, csak—”

“Mi? Csak azt tervezed, hogy a személyes bankodként használsz, miközben úgy kezelsz, mintha nem lennék elég jó ahhoz, hogy a családi fotóidon legyek.”

“Ryan, kérlek.”

Jessica most zokogott.

“Sajnálom. Oké, borzalmas voltam, de ez az én esküvőm. Bármit megteszek, hogy helyrehozzam ezt.”

“Valami?”

“Igen. Minden fillért visszafizetek, amit valaha költöttél rám. Szerezek egy igazi munkát. Abbahagyom az Instagram-os dolgokat. Amit akarsz.”

Frankre néztem, aki egyértelműen jobban élvezte ezt, mint amennyire kellene.