Az egyik idősebb volt, nehéz volt, és úgy nézett ki, mintha már régóta csinálja ezt, hogy minden vita minden verzióját látta.

A fiatalabb hátralépett és figyelte.

Az ő szemszögükből megértettem, hogyan néz ki.

Egy gyapjúmellényes vezető azt mondja, hogy egy elbocsátott alkalmazott visszatért, és nem akar elmenni.

A kirúgott alkalmazott egy sáros tisztáson áll egy idegennel.

Egyszerű döntés.

Az idősebb rendőr igazolványt kért, és megkérdezte, miért vagyok ott.

“Ütemezett ingatlanvizsgálat. Az LLC-m szerdán írásos értesítést küldött a bérleti szerződés alapján. Ő Greg. Ő mérnök.”

Kent is közbevágott.

“Múlt pénteken kirúgták engedetlenség miatt. Nincs itt semmi dolga. Mi vezetjük ezt az oldalt.”

“Te vagy a tulajdonosa?” kérdezte a tiszt.

“A cég üzemelteti.”

A tiszt lassan bólintott.

“Rendben, de ki a tulajdona valójában az ingatlan?”

Kent körülbelül egy pillanatra megállt.

“Egy holdingcégtől béreljük. Pine Ridge valami. Nincsenek itt.”

“Pine Ridge Kereskedelmi Holding,” mondtam. “Én vagyok az egyik a két tag közül. A feleségem a másik.”

Kent úgy nézett rám, mintha más nyelven beszélnék.

Átadtam a tisztnek a mappát.

A rögzített tulajdoni szerződés, az üzemeltetési megállapodásunk, amelyben Audrey és én tagként szerepelünk, az ellenőrzési záradék, valamint a kézbesítést igazoló értesítés.

Alaposan elolvasta.

“Uram,” mondta az idősebb tiszt Kentnek, “kapott-e ilyen értesítést?”

Kent elővette a telefonját és görgetett.

Eltartott egy ideig.

Aztán abbahagyta a görgetést.

“Szerdán jött,” mondta halkan. “Azt hittem, ez egy szokásos házibérlői dolog.”

“Ez egy szokványos házibérlői dolog volt,” mondtam.

A tiszt visszaadta a mappát.

“Ez polgári ügy egy bérlő és a bérbeadó között. Bemutatott dokumentációt, hogy ő a tulajdonos képviselője, és értesítést adtak. Nem távolítom el.”

Megkért, hogy maradjak az ellenőrzési területen belül, és ésszerű időben fejezzem be.

“Ez a terv.”

“Még valami? Ti ketten az ügyvédeitekkel kell intézned.”

Kent egy pillanatig nem szólt semmit.

Aztán: “Senki sem mondta nekem.”

Gondoltam arra, hogy kimondjam a nyilvánvaló dolgot.

Kb. négyszer mondtam neki.

Kétszer írásban.

Úgy döntöttem, a tiszteknek nem kell hallaniuk, és Kent már tudta.

A tisztek elmentek.

Marcus visszahajtott a kapuhoz.

Kent szó nélkül bement be.

Greg körülbelül egy óra alatt befejezte.

Másfél hold lett kitisztítva.

A sár megtelt.

Üledék befolyt a tóba, és az erózió elkezdődött a fa vonalán.

Nem volt földzavarási engedély, és ahogy később megerősítettük, nem volt a helyi engedély nyilvántartásában.

A beton forma körülbelül 200 lábra volt a bérleti szerződésen kívül.

“Ezt már előbb elkaptad, mielőtt kiöntötték,” mondta Greg. “Ez a jó hír.”

“Mi a rossz hír?”

A csonkokra mutatott.

“Nem lehet levágni egy fát.”

A következő hétfőn ingatlanjogi ügyvédünk, Beth, hivatalos nemteljesítési értesítést küldött a Southline-nak.

Jogosulatlan átalakításokra, nem bérelt földhasználatra, vízelvezetési változtatásokra és engedély nélküli építkezésekre hivatkozott.

A Southline-nak 30 napja volt a munkálat leállítására, berendezések és konténerek eltávolítására, valamint mérnöki felújítási terve benyújtására.

Nem bontottuk fel a bérleti szerződést.

Nem fenyegetőztünk.

A Southline öt éve jó bérlő volt, és a bérleti díj volt az épület tulajdonának lényege.

Azt akartuk, hogy a föld megjavítsa, és a bérleti szerződés is megkövete.

Kiderült, hogy Kent jutott el először.

A rendőrségi látogatás után 2 nappal e-mailt küldött a vállalatnak, amelyben közölte, hogy egy nemrég elbocsátott alkalmazott, akiről most már tudta, hogy nem nyilvános pénzügyi érdekeltsége van az ingatlanban, a bérbeadói pozícióját használva bosszút áll a kirúgás után.

Ezt komoly összeférhetetlenségnek nevezte.

A Southline jogi osztálya nem csak úgy a mi oldalunkon állt.

Az ügyvédjük, Paul, felhívta Bethet, majd beszélt velem.

Megkérdezte, hogy a munkavállalásomat bérbeadói célokra használtam-e, és miért jött az alapértelmezett felmondás a felmondásom után.

Udvarias volt, de egyértelműen szkeptikus.

Mondtam neki, hogy ez jogos kérdés.

Azt is mondtam neki, hogy a tulajdon nem volt titkolva.

Dale tudta.

A vállalati ingatlanok tudták.

A saját osztálya készítette a bérleti szerződést.

Aztán mondtam neki, hogy húzza le az e-maileket.

Igen.

Kb. 2 hétig tartott.

Az idővonal egyszerű volt.

A konténer-e-mailem 7 héttel a felmondásom előtt volt.

A vízelvezető e-mailem, amelyben említettem a bérbeadó beleegyezését, engedélyeit és az árvízkockázatot, öt évvel korábban történt.

Jimmy cége megerősítette, hogy Kent közölte nekik, hogy a tulajdonos jóváhagyta a munkát.

A Pine Ridge-et és a vállalati ingatlanokat soha nem keresték meg.

És ott volt Kent saját HR-papírja.

Mindkét írásban engem is megjelöltek, amiért tiltakoztam a vízelvezetési projekt és a hátsó terület használata ellen.

Az akta, amit Kent készített a kirúgásra, volt a legvilágosabb bizonyíték arra, hogy figyelmeztettem.

Egy hónappal a rendőrségi látogatás után Paul megkérdezte, hogy személyesen találkozunk-e.

Lindával repült be, aki a régiónk műveleti igazgatója volt.

Beth irodájában egy tárgyalóteremben találkoztunk.

Audrey jött.

Minden oldalát átnézte a fájlból, és volt egy jogi jegyzetfüzet kérdésekkel.

Kent ott volt az első részben.

Linda azzal kezdte, hogy a cég komolyan veszi a bérleti szerződést, és meg akarja oldani a helyzetet.

Ezután megkérte Kentet, hogy vezessen el vele, hogyan hagyták jóvá a vízelvezető projektet.

Kent egyértelműen felkészült.

Beszélt a kapacitáskorlátokról, a pótkocsi torlódásáról és a csúcsszezonról.

Azt mondta, hogy a projektnek valódi üzleti alapja van, ami valószínűleg igaz volt.