Két részmunkaidős munkát végeztem, minden feladatot elvégeztem, és a szülői feladatokat intéztem. Aztán a férjem kihúzta a ruháinkat a szárítóból, csak a saját ruháit rakta el, és az enyémet a kosárban hagyta, mintha a ház többi része az enyém lenne a cipelésre. Nem üldöztem őt. A ház az enyém volt, és végre készen álltam arra, hogy ne hordjam őt is.

Opie képes elviselni a baba sírását, mert az nem hangos, mint a fejhallgatója miatt. A feleségem teljes hangerővel hallja, és valószínűleg felháborod. Úgy tűnik, nagyon jól kezeli. Ki tudja, hogyan érzi magát, amikor a baba sír, vagy mire gondol. OP, a feleséged jobban küzd, mint gondolnád? Valószínűleg nem is érdekli, hogy használod a fejhallgatót, de így jelenik meg. Helytelen, ha ő mérges, hogy van egy alkalmazkodás? Igen.

Egyszerűen nem hiszem, hogy a fejhallgatók miatt lenne a lényeg. Lehet, hogy tévedek. Opie azt mondja: “Nagyon, nagyon igazad van. Lehet, hogy később frissítek, de ez volt az. Nagyon köszönöm, hogy ezt javasoltad.

Így 10 nappal később visszatért a bejegyzésbe, és azt mondta: “Köszönöm mindenkinek, aki válaszolt, különösen azoknak, akik tanácsként értelmezték a síró babák kezeléséhez. Remélem, ez némi nagy megkönnyebbülést hoz. Zseniális munkát végzel, és kérlek, kérlek, ne felejtsd el magadra törődni. Az első dolog, amit meg kell említenem, hogy a feleségem nem fogyatékossági ellenállás. Egyáltalán nem.

Mindenben teljes támasz volt számomra.” Néhány példa: javasolta, hogy még azelőtt diagnosztizáljanak, hogy még randiztunk volna, bátorít, hogy stimuláljam és engedelmeskedjek a különleges érdeklődési köreimet. Annak ellenére, hogy nagy esküvőt szeretett volna, ragaszkodott hozzá, hogy legyen egy privát, hivatalos ceremónia és egy buli a nászút után, és nálam pihenőszüneteket tartsunk. Minden társasági helyzetben mindig rám néz. És még a drága hangzó fejhallgatókat is vette nekem. Nem érdemlem meg, de minden egyes nap hálás vagyok érte.

Ő a legjobb részem. Talán azért, mert csak támogató volt, automatikusan elhitte, hogy igaza van abban, hogy gondoskodom a lányunkról. De ebben az esetben ő hibázott, és ezt kimondta. Nem volt elégedett vele. Idegeneket kérdeztem. Megvan az ő beleegyezése ehhez a frissítéshez, de megértette, miért tettem, és ő is átgondolta magát, miután látta, mit tesz velem. Kiderült, hogy közel sem voltam olyan jó abban, hogy elrejtsem a összeomlásokat, mint gondoltam.

Sok beszélgetés után azt mondta, dühös és frusztrált volt, hogy szerinte én könnyedén áthaladtam a szülői szerepen, miközben ő úgy érzi, fuldoklik. Ami igazán megütött, az az volt, amikor azt mondta, rossz anyukának és kudarcnak érzi magát. Csodálatos feleségem, a legjobb anya, akit valaha elképzeltem a lányunknak. Az a nő, akinek látszólag határtalan szeretete és gondoskodása volt, úgy érezte, hogy anyaként kudarcot vall. Bárcsak egyszer is úgy látná magát, ahogy én látom őt. Egy részem úgy érzi, kudarcot vallottam neki, mert nem vette észre, hogyan érezte magát.

Azt hiszem, annyira elragadtatott voltam a saját örömemben, hogy hiányzott a szenvedése. Nyilván most nem vagyunk jó helyzetben, de beszélni fogunk az egészségügyi szakemberrel arról, hogy megkapjuk-e neki a szükséges segítséget, és hogy mi elérhető, hogy jobban lehessen, de amit olvastunk, ez PPD-nek tűnik. Addig is heti 2-3 napot fogok otthonról dolgozni, miután a vezetőm elintézte a biztosítást, így nem lesz annyira egyedül. A terv az volt, hogy az utolsó 20 hetet szülei szabadságot veszem ki.

Mindenesetre foglalok egy alkalmat a terapeutámmal, és mindkettőnknek visszajöttek a fejhallgatók. Néhány napja próbálta ki, és elmondta, mennyivel nyugodtabbnak és kontrollosabbnak érzi magát, és hogy a lányunk sokkal gyorsabban megnyugszik. Valószínűleg ezt olvassa, és megtudja, hogy megrendeltem a javítást, és pénteken itt lesznek. Ha ezt olvasod, szeretlek. Egy jövetel azt mondja: “Ez a legjobb frissítés.

Az élet legtöbb helyzetében nincs gonosztevő. Csak két ember, akik különböző nézőpontból jönnek, és valószínűleg csak át kell kommunikálniuk néhány dolgot, és nagyon örülök, hogy sikerült ezt megmutatni.

Egy másik hozzászóló azt mondja: “Bárcsak az eredetiben is tudtam volna kommentálni. A babánknak kollikus volt, és 5 órán át folyamatosan sikított, bármit is tett.” Az orvos megerősítette, hogy semmi baj nincs, így nincs megoldás, csak hogy megöleljük, és megpróbáljuk a lehető legjobban vigasztalni. Szorongásom van, ami a szülés utáni időszak alatt csak rosszabbodott, és a boszorkányórán kezdtem el napi pánikrohamokat kapni. Tudtam, hogy közeledik a bűncselekmény, és naponta teljesen idegösszeomlásokat kaptam.

Be kellett zárkoznom a szobámba, és fél órán át hisztérikusan kellett volna kibújnom. Körülbelül egy hét múlva egy nap a férjem bejött, a fejhallgatóját a fülemre tette, és zenét játszott. Azt mondta, nézzem meg, hogy a sírások elfojtása nem segít-e. Így volt. A lehető legnyugtatóbb zenét hallgattam. Ena sokat szólt, sőt, még a zenére is ingatózott. Segített sokkal nyugodtabb maradni, miközben a babámról gondoskodtam, és még mindig hallottam. Szóval még mindig válaszoltam neki. Csak csökkentette a hangerőt, és kezelhetőbbé tette.

Egy gamecher volt. Szó szerint életmentő volt. Fontos megjegyezni, hogy a férjem a baba családjairól is gondoskodott. Műszakokban aludtunk, így a fejhallgató 4 órán át volt, amikor ő aludhatott. Egy kis mellékküldetés történet a kollégiumról. Volt egy barátom a munkahelyen, akinek van egy újszülötte. Nem aludt sokat, mert a baba órákon át ordított, és nem tudta kitalálni, miért. Elmentem az orvoshoz. Az orvosok nem segítettek. Egy nap egy kolléga lejött a lépcsőn. Gyönyörű hölgy volt, és azt mondta: “Úgy hangzik, mint a collic.