Két részmunkaidős munkát végeztem, minden feladatot elvégeztem, és a szülői feladatokat intéztem. Aztán a férjem kihúzta a ruháinkat a szárítóból, csak a saját ruháit rakta el, és az enyémet a kosárban hagyta, mintha a ház többi része az enyém lenne a cipelésre. Nem üldöztem őt. A ház az enyém volt, és végre készen álltam arra, hogy ne hordjam őt is.

És ez még nehezebbé teszi, mert az ő háza az. Mert általában csak azt mondanám, hogy fuss. Talán úgyis el kellene futnia, és később foglalkozna a helyzettel, amikor a férfi kilép a házból. De aztán lehetősége van mindenféle dolgot csinálni, nem tudom, mert feltételezve, hogy ez az a helyzet, ahol neki is 30 napot kell adnia, hogy kijutjon. Talán a rendőrség bármit is tenne, ha megmondanák nekik a fegyveres múltjáról, a mellette lévő négyes lövöldözésről, a családon belüli erőszakos múltjáról is.

A fenébe. Akármi is történik, remélem, az eredeti posztoló biztonságban marad ebben a helyzetben. Csiálj. De ti mit gondoltok erről? Osszátok meg velünk a gondolataidat, és térjünk tovább egy másik történetre.

Most pedig a következő történetünk az Am I the [ __ ] subredditből származik, és azt kérdezi: “Én vagyok az [__] amiatt, hogy hangzó fejhallgatót viselek, amikor baba sír?” Elég biztos vagyok benne, hogy én vagyok a [ __ ] Család egyetért, hogy én vagyok a hibás. De egy barátom azt mondja, hogy nem vagyok. Ráadásul, még ha nem is vagyok az a [ __ ] a feleségem sem. Ő egy hihetetlen anya, csodálatos feleség, és az életem szerelme. Én, 33 éves férfi, és a feleségem, 30 nő, van egy kisbabám, 0,25 nő. Még sosem láttam valakit így kimondani a baba H-t. Ez normális?

Aki többnyire egy laza és boldog kis alak, aki világot ragyogtat. De mint minden baba, ő is sír, néha sokat. Autista vagyok, és ennek következtében elég súlyos érzékszervi problémáim vannak, különösen a hang körül, különösen amikor fáradt vagyok. Zajszűrős fejhallgatóm van, ami igazi áldás. Ezért kezdtem el viselni őket, amikor túl túlterheltnek találtam a sírást, főleg amikor éjszaka felkelek vele.

Hogy tisztázzam, még mindig hallom a sírását, és nem veszem fel a sírást, hogy figyelmen kívül hagyjam a sírását. Épp épp épp az ellenkezője. Azért hordom, hogy ne érezném magam túlterheltségben. Ráadásul csak az, hogy ő baba, nem orvosi dolog. Legtöbbször öröm. Imádom a hajnali 2-es étkezéseinket, amikor úgy érzem, senki más a világon nincs ébren, csak mi élvezzük a csendet és a magányt. Nagyon szeretem őt. A feleségem utálja, és kérte, hogy hagyjam abba. Azt mondta, hogy szülőnek lenni azt jelenti, hogy meg kell birkózni a rossz dolgokkal.

Erre vállaltuk, és fontos, hogy ne zárjuk ki a sírását, hogy érezhessem, mit érez a lányunk. Azt is mondta, hogy valószínűleg a lányunk megijeszti, amikor az apját látja a fején lévő dolgokkal, amikor a legzaklatottabb állapotában van. Amit mondott, az nagyon logikus, ezért abbahagytam a viselést, és utána kezeltem a kitöréseket. De amikor egy barátommal beszéltem, azt mondta, ez ésszerűtlen követelés. Nem vagyok rossz apa, és a fogyatékosságom iránti igényeim is számítanak. Mi?

Remélem, nem csak én vagyok a problémával, de egy barátommal is együtt vagyok ebben. A fejhallgató nem engedi, hogy az eredeti posztoló elkerülje a szülői szerepet vagy bármi mást. Lehetővé teszik, hogy jobb szülő legyen. Még mindig 2-kor kel. Hallja a babát, eteti, tartja, és vigasztalja. Csak csökkenti a hang intenzitását, ami az autizmusa miatt eláraszthatja őt.

Személy szerint nem értem a feleség érvelését, miszerint neki teljesen át kell élnie a sírást, hogy érezze, amit a lányunk érez. Tudod, a babának ebben a pillanatban csak nyugodt és reagáló kell, amit a fejhallgató segít apának ebben a helyzetben érezni.

Egy hozzászóló válaszol az eredeti posztolónak, és azt mondja: “Szerintem találtál egy csodás megoldást, és kedves hozzáállással viselkedsz a babáddal, és azzal, hogy éjszaka sírással küzdöttél. Miért ne tudnád viselni a fejhallgatót? Nincs semmi baj ezzel.” Nagyon furcsa azt mondani, hogy a babának problémája lesz, ha nálad is vannak ilyenek, amikor zaklatott. A baba egyik sem fogja tudni. Szerintem a feleséged itt ésszerűtlen. Ha kevésbé vagy kimerült, jobb partnerré válsz a feleségedhez.

Ráadásul viselheti őket, ha nem akarja, hogy a hang teljes hatása megmaradjon. Bárcsak eszembe jutott volna erre, amikor a gyerekeim kicsik voltak. Nem az [ __ ] Connor mondja: “Nem a [ __ ] Semmi baj nincs azzal, ha viseled őket. Még mindig hallani lehet sírásukat. Az emberek nem értik, mennyire túlterhelő lehet ez. Gyere, válaszolj a fenébe. Látogass el az r/paring közösségre, és ezt elég gyakran ajánlják, hogy elkerüld a csecsemő sírásának túlterheltségét. Ez egy szuper hasznos taktika.

Egy másik azt mondja: “Komoly kérdés. Nem hordok fejhallgatót. A fejhallgató teljesen kizárja a zajt, vagy egyszerűen tompítja az intenzitást. Tudni fogod, hogy a baba sír a gáztól, vagy ha csak egy “fáradt vagyok, félszívvel sír?” Remélem, mondja: “Csak zajszűrő vagy nagyon halk zene és ANC csak tompít. Bármilyen jelentős hangerővel és ANC-vel rendelkező zene teljesen elszigeteli a füledet a külvilágtól.

Csak ANC bekapcsolva voltak nálam, hogy hallhassam őt, de a magas intenzitású hang jelentősen csökkent.” Egy másik hozzászóló azt mondja: “Nem hiszem, hogy ez az, hogy azt akarja, hogy az eredeti posztoló szenvedjen.