“Tudom.”
“Tényleg?”
Bólintott. “Ezért ez egy draft.”
Visszatoltam az oldalt felé.
“Akkor küldd el a teljes verziót.”
Carol csalódottnak tűnt.
“Nem mondasz igent?”
“Nem mondok igent egy hiányos megállapodásra.”
Csalódottságát valami halkabbra váltotta.
“Rendben.”
“Azt is szeretném, hogy hatalmat kapjak azok felett, akiknek a munkájáért én vagyok felelős. Nem olyan cím, amit Tyler vagy bárki más felülírhat, ha el akarod kerülni a családi vitát.”
“Ez jogos.”
“És ha később megváltoztatod a szerkezetet, megbeszéljük, mielőtt bejelented a személyzetnek.”
Újra bólintott.
Felálltam.
Az ajtónál Carol megkérdezte: “Jól vagyunk?”
Visszafordultam.
“Testvérek vagyunk.”
“Nem ezt kérdeztem.”
“Nem,” mondtam. “Nem az.”
Várt.
“Hajlandó vagyok veled dolgozni. A bizalom tovább tart, mint egy új munkaköri leírás.”
Carol a vázlatra nézett.
“Értem.”
Egyszer sem kérte, hogy könnyebb legyen a válasz számára.
A következő héten elkészítettem a második esemény működési tervét. Tyler részt vett azokon a megbeszéléseken, amelyek előadásokat és promóciós anyagokat foglaltak, de már nem változtatott a szállítási időkön, illetve a személyzeti beosztásokon sem.
Amikor volt egy javaslata, ami befolyásolta a műtétet, nekem is elvitte, mielőtt bárki másnak elküldte volna.
Néhány ötlete hasznos volt. Tisztább, digitális nézetet hozott létre az engedélyezett rácsról anélkül, hogy eltávolította volna a helyszíni korlátozásokat vagy a szekvencia jegyzeteket. Összehasonlítottuk a papír példánysal, és két kijelző hibát javítottunk, mielőtt megosztottuk a személyzettel.
A folyamat lassabb volt, mint egyszerű igent mondani neki.
A felnőttek is így dolgoztak együtt.
Pontosan egy héttel az első esemény után Carol visszahívott a tárgyalóba.
Ezúttal a dokumentum az előtte teljes volt.
Szerepelt benne, hogy az eseményműveleti igazgató címem. Meghatározta a döntéshozatali jogköreimet, jelentési struktúrámat, díjazását és a további két munkatársat való kiképzési felelősségem, hogy a cég ne támaszkodjon egy személy minden részletén.
Egy külön belső közlemény megerősítette, hogy Tylert Carol felügyelete alatt áthelyezték marketingre és ügyfélbemutatásra egy felülvizsgálati időszak alatt.
Minden oldalt elolvastam.
Carol nem sietett.
Amikor elértem a jellegzetes vonalat, felnéztem.
“Ha aláírjuk ezt, akkor követjük, amikor a munka könnyű, és amikor a család kényelmetlenül érzi magát.”
“Igen,” mondta.
“Nem csak akkor, amikor egy helyszínvezető figyel.”
“Igen.”
Aláírtam a nevemet.
Carol aláírta a jelet.
Úgy jött az asztal körül, mintha meg akarna ölelni, aztán megállt. Hálás voltam, hogy hagyta, hogy én döntsek.
Felvettem a megállapodás másolatomat és a színkódolt szállítási rácsot a második eseményhez.
“Hétfőn találkozunk,” mondtam.
Vállai ellazultak. “Hétfő.”
A tárgyalóterem előtt az új műveleti táblát a munkaszoba falára szerelték. A nevem a ESEMÉNYMŰVELETI IGAZGATÓ alatt volt nyomtatva. Tyler neve a MARKETING ÉS ÜGYFÉLBEMUTATÓ alatt jelent meg.
A konyhavezető várt egy személyzeti kérdéssel. A sofőnök mellette állt a következő szállítási ütemtervvel.
Mindketten rám néztek.
A jóváhagyott rácsot a táblára rögzítettem, kinyitottam a jegyzetfüzetemet, és megkérdeztem, melyik problémát kell először kezelnünk.
