És még álmában is úgy nézett ki, mintha egy terhet cipelne, ami sokkal nehezebb volt, mint a kis vászontáska.

Minimális hatás.

Újra elolvasta a szavakat.

Hirtelen abszurdnak tűntek.

Hónapokig beszélgetett arról, hogy mennyi parkolóhelyre van szükség az új fejlesztésnek.

De senki sem említette, hová mennek a klinika betegei.

Amir megnyitotta a titkosított üzenetküldő alkalmazást a telefonján, amely a repülőgép Wi-Fi-jéhez volt csatlakoztatva.

Üzenetet írt a cége főjogászának.

“A Hétfői Kikötőkerület zárása felfüggesztve. Függesszük fel minden folyamatban lévő megújítási eljárást a Harbor Gyermekklinikával kapcsolatban. Azt szeretném, ha a bérlői hatást felülvizsgálnák, mielőtt bármi folytatódik.”

Ezután hozzátette:

“Nincs kivétel az én engedélyem nélkül.”

Fő testőre, Kareem közelebb hajolt.

“Uram? Valami baj van?”

Amir kissé elfordította a telefont.

Kareem elolvasta az üzenetet.

A szemei kitágultak.

“Uram, ez a projekt megéri—”

“Pontosan tudom, mennyit ér.”

“A befektetők dühösek lesznek.”

“Beszélhetnek velem.”

“De miért állítanád meg?”

Amir Chloe-ra nézett.

“Mert azt hiszem, valami fontosat figyelmen kívül hagytunk.”

Kareem nem szólt semmit.

Egy olyan ember számára, aki látta, ahogy a munkaadója apró hibák miatt elbocsátja a vezetőket, ez a látvány szinte lehetetlen volt megérteni.

Egy fáradt idegen elaludt a milliárdos mellett.

És most az egyik legjövedelmezőbb üzleti döntését kérdőjelezte meg.

Mindez a név miatt a jelvényén.

 

Majdnem egy órával később Chloe megmozdult.

Fejét Amir válláról emelte fel.

Pislogott, zavartan a takaró miatt, ami az ölét borította.

Aztán rájött, mi történt.

“Ó, istenem!”

Felült egyenesen.

“Nagyon sajnálom!”

Amir becsukta a mappáját.

“Miért?”

“Elaludtam rajtad!”

“Igen.”

“Meddig?”

“Remélem, elég sokáig, hogy pihenj.”

Chloe eltakarta az arcát.

“Ez annyira kínos.”

“Nem kellene így lennie.”

“Ígérem, általában nem alszom el idegeneken.”

“Ez sajnálatos,” mondta nyugodtan Amir. “Elég jónak tűntél benne.”

Egy pillanatig Chloe ránézett.

Aztán, a fáradtsága ellenére, nevetett.

Ez egy apró, meglepett nevetés volt.

Amir mosolygott.

Az arckifejezés annyira idegennek tűnt, hogy Kareem majdnem bámult rá.

Chloe észrevette a takarót.

“A légiutaskísérő adta ezt?”

“Én kértem.”

“Ez nagyon figyelmes volt. Köszönöm.”

“Fáztál.”

Az ablak felé nézett.

“Már majdnem ott vagyunk?”

“Kb. negyven perc.”

Mosolya elhalványult.

Azonnal megnézte a telefonját.

Amir észrevette, hogy a kezei remegnek.

“Minden rendben van?”

Chloe habozott.

Általában utálta idegenekkel személyes problémákról beszélgetni.

De volt valami váratlanul megnyugtató a mellette álló csendes férfiban.

“Anyámnak holnap reggel műtétje van,” magyarázta.

“Komoly műtét?”

“Szívbillentyűcsere.”

Amir bólintott.

“Sajnálom hogy ezt hallja.”

“Hónapok óta vár. Az orvosok végre mindent jóváhagytak, és én csak…” Chloe nyelt egyet. “Ott kell lennem, amikor felébred.”

“Természetesen.”

“Sokat dolgoztam. Még csak rendesen is csomagolni sem volt időm.”

Lenézett az egyenruhájára.

“Valószínűleg borzalmasan nézek ki.”

“Fáradtnak tűnsz,” mondta Amir. “Van különbség.”

Chloe gyengén mosolygott.

“Ápoló vagyok. A fáradtság a munkához tartozik.”

“A Harbor Gyermekklinikán?”

Meglepődöttnek tűnt.

“Honnan tudtad?”

Gyengéden a jelvényére mutatott.

“Ó.” Megérintette a zsinórt. “Rendben.”

“Mesélj a klinikáról.”

Chloe enyhén összevonta a szemöldökét.

“Ez egy gyermekklinika a belvárosban. Főként alacsony jövedelmű családok. Miért?”

“Kíváncsi vagyok.”

Megvonta a vállát.

“Sok olyan gyereket kezelünk, akiknek a szüleiknek nincs hová menniük. Asztma, fertőzések, cukorbetegség kezelése, oltások, utókezelés. Bármit, amit biztonságosan kezelünk.”

“És hiányzik a személyzet?”

“Nagyon.”

“Miért?”

“Főleg pénz. Nonprofit szervezet vagyunk, de az építési költségek folyamatosan emelkednek. Nem tudunk versenyezni a nagy kórházak fizetéseivel.”

Megállt.

“És most már arról beszélnek, hogy a bérleti szerződésünket nem hosszabbítják meg.”

Amir csendben maradt.

Chloe a kezére nézett.

“Ha elveszítjük azt az épületet, nem tudom, mi történik a családjainkkel. Néhány szülő három busztal utazik, hogy elérjenek minket.”

“Beszélt már valaki a költözésről?”

“Az igazgatónk keresgél, de megfizethető orvosi helyet nehéz találni. Különösen olyan helyre, ahol a betegeink elérhetnek.”

Sóhajtott.

“Bocsánat. Valószínűleg nem te kérted az egész lehangoló történetet.”

“Kérdeztem,” válaszolta Amir.

Tanulmányozta őt.

A legtöbb gazdag kinézetű ember, akivel találkozott, úgy tűnt, hogy véget akar vetni a szegénységről szóló beszélgetéseknek.

Ez az ember hallgatott.

Igazán hallgatok.

“Kérdezhetek valamit?” – mondta.

“Persze.”

“Ha valaki nagy adományt ajánlana a klinikádnak, az megoldja a problémát?”

Chloe elgondolkodott a kérdésen.

“Nem magától.”

Ez a válasz meglepte.

“Miért ne?”

“Mert nem tudunk egy klinikát működtetni egyetlen nagylelkű gesztussal. Stabil helyre, elég nővérre és olyan költségvetésre van szükségünk, amiben számíthatunk. A szülőknek tudniuk kell, hogy jövőre is ott leszünk.”

Ő látKímélte egyenesen felé.

“Egy adomány segítene. De a biztonság az, ami megváltoztatná a dolgokat.”

Amir hátradőlt.

Évekig az emberek problémákat okoztak neki, és azonnal pénzt kértek.

Chloe épp most magyarázta el, miért nem a pénz önmagában a teljes megoldás.

“És te mit tennél először?” – kérdezte.

“Ha rajtam múlna?”

“Igen.”

“Biztosítsd a bérleti szerződést. Javítsd meg a vizsgálótermeket. Vegyél fel még két nővért, hogy senkinek ne kelljen olyan műszakokat dolgoznia, mint amiket én eddig helyettesítek.”

Szája fáradt mosolyra húzódott.

“És talán vegyél egy kávégépet, ami tényleg működik.”

Amir halkan felnevetett.

“Az utolsó különösen sürgősnek hangzik.”

“Fogalmad sincs.”

 

Ahogy a repülőgép elkezdte ereszkedni, Chloe újra ellenőrizte a kórház címét.

A szívközpont több mint egy órára volt a repülőtértől.

Azt tervezte, hogy a reptéri transzferrel utazik, majd taxit keres, de a késői érkezés idegesítette.

Amir észrevette.

“Van közlekedési megállapodás?”