Két egymást követő ajánlatot veszítettem azoknak a vevőknek, akik intézték az ellenőrzésüket. Vernonnak volt egy szabálya, amit nem engedett megszegni. Nem veszel olyan házat, ha nem néztél bele. Így megtartottam az ellenőrzési záradékom, és folyamatosan veszítettem. A harmadik ház a Ritter Avenue-n lévő dupla ház volt, néhány háztömbnyire az enyémtől. Az eladó egy 84 éves özvegy volt, aki a lányával költözött be. Mindkét oldalon évek óta ott lakozó bérlők voltak, az egyik oldalon egy nyugdíjas buszsofőr és a másikon egy fiatal pár egy kisgyerekkel, és ő aggódott értük. Ezért az ajánlatomhoz egy kézzel írt jegyzetet is mellékeltem hozzá. Azt mondtam, megtartom mindkét háztartást, és egy évig nem emelem a lakbérüket. Ő maga hívott fel. Mindenki más többet ajánlott nekem. Azt mondta: “Te vagy az egyetlen, aki megkérdezte a nevüket.” Az ára 214 000 dollár volt. Ezúttal befektetési ingatlan volt, így a szabályok eltérőek voltak. 25% csökkenés 50500 SA-val három pontnál, és hat és 25% mindkét oldal bérlése 1 000 dollárért. 2021 júniusában zártam be. Úgy döntöttem, elmondom a családomnak. Nem beszéd, csak egy kép. Júliusban küldtem egy fotót a családi csoportos csevegésbe. A Ritter Avenue dupla napos délutánon. Mindkét tornác, egy nagy juharfa elöl. Ma zártam a második rendelésemet.
Apám válaszolt először egy szóval. Szuper. Pont. Anyám azt írta: “Az a környék biztonságos, drágám?” Travis nevető emojit küldött, majd meg: “Reena házi, szivárog a mosdóm.” 10 perccel később Travis hat fotót tett közzé egy vadonatúj fedélzetről. “Új fedélzet? Apa félig tengerre ment. A fedélzet 24 000 dollárba került. Apám 12 dollárt fizetett belőle. A pakli 32 választ kapott. Számoltam.” Aznap este először némítottam le a családi csoportos csevegést. A “Cleanat” volt az egyetlen szó, amit apám valaha írt bármiről, ami nekem volt. Még mindig megvan a képernyőkép. 2022 novemberében a vakbélem megpróbált megölni. Másnap délután hazamentem a kórházból négy apró bevágással, és utasítással, hogy ne emeljek fel semmit, ami nehezebb, mint egy gallon tej. Anyám egyedül vezetett oda. Ez volt az első alkalom, hogy a 10. utcán lévő duplán volt. Csirke tészta levest hozott egy műanyag dobozban, amelynek tetején egy szalagszalag volt, amin Reena leves szerepelt a gondosan nyomtatott nyomtatásával, és ott maradt 3 órát. Ő mosogatta a mosogatáimat. A kanapén be-ki sodródott, még mindig ködös voltam az altatástól. Valamikor kinyitottam a szemem, és ő a konyhaasztalnál állt, miközben kiegyenesítette a postákat, amiket hagytam felhalmozni.
A kezei megálltak valamire. Aztán kihúzta a halom széleit. Aztán újra egyenlítette a dolgokat. Amikor elment, megcsókolta a homlokomat. “Ne mondd apádnak, hogy átmentem,” mondta. “Azt mondta, hogy < postahalom csak ideges szokás volt.” Akkoriban jártam valakivel. A neve Luke Carrian volt. Középiskolai kémiát tanított, és ő volt az első férfi, akivel randiztam, akinek érdekesnek találta a munkámat, nem pedig ijesztőnek. 2023 tavaszán, körülbelül egy év együttlét után, vacsorára egy nyomtatott hirdetést vitt el, egy háromszobás lakást Carmelben, északra, az iskolája közelében. Ezt együtt meg tudnánk csinálni, mondta. Eladhatnád a dupla pénzt az előlegért. Eladni? Igazi otthon, Reena, nem egy bérlet, amelynek közepén fal húzódik. Mosolygott. Kedvesen értette. Folyton azt mondod, hogy a házam. Reméltem, hogy lesz valami dolgod. Hosszú ideig néztem azt a hirdetést. Tudom, mondtam végül. Egyszerűen nem lehetek az, akinek meg kell kérdeznie. Nem értette, mire gondolok. Én sem vagyok benne biztos. Abban a júliusban szakítottunk. A hirdetést a konyhaasztalomra hagyta, félbehajtva, és egy hétig ott hagytam, mielőtt kidobtam. Azt mondtam magamnak, hogy megvédem, amit építettem.
Sosem kérdeztem meg, mitől védem. Abban az októberben a számlát pontosan úgy kellett esedékesíteni, ahogy Vernon mondta. A diákhitel törlesztőzések újraindultak. Az egyenlegem körülbelül 96 000 dollár volt, majdnem pontosan ott, ahol hagytam, mert három és fél év törlesztőrészlet után egy ház lett a Ritter Avenue-n. Így hétvégén egy másik kórházban vettem fel PDM műszakokat a város másik felén, este 7:00-tól 7:00-ig. Aztán hétfő reggel vissza a saját kórházamba. Ezt 18 hónapig csináltam. Két jelvényt viseltem két zsinórban. Lemaradtam Lany táncelőadásáról. 2024 májusában kihagytam anyám 65. születésnapi vacsoráját, mert egy olyan műszakot foglaltam be, amit senki más nem vállalt volna. Apám másnap reggel hívott. Anyád egyszer töltötte be a 65-et, mondta. És mielőtt letette volna, “Mindig dolgozik. Nem csoda, hogy senki sem vett veled feleségül.” Aznap este a zöld jegyzetfüzetben 14 műszakot írtam permát, 9 800 dollárt. Nem írtam le, amit mondott. Nem is volt rá szükségem. Két hónappal azelőtt a születésnap előtt Vernon felhívott egy hírt. Forplex laikusan, mondta. A barátom vége. Nem szerepel a listán. Akarod? Gyorsan mozogsz. Ez egy téglaépület volt az 1920-as évekből.
