Erin kilenckor érkezett, pontosan akkor, amikor megegyeztünk. Kopogott, bár Owen már nyitva hagyta az ajtót, és megkérdezte, hogy tegyék-e a gyümölcsöt a sütő mellé, vagy szabad helyet a pulton.
A telefonom csörgött, miközben az első palacsintát töltöttem. Anyám száma még mindig le volt tiltva, de egy unokatestvér próbált családi vacsorát szervezni, amelyben ő is benne van. Felismertem az unokatestvér nevét a képernyőn.
Hagytam, hogy csörögjön. Később elolvashattam az üzenetet, és válaszolhattam, amikor eldöntöttem, mit szeretnék.
Az asztalnál Max újabb negyedhalmot tett hozzá. A barátja lehajolt, hogy a híd közepét nézze.
“Anya, nézd.”
Kikapcsoltam a főzőt, és átvittem a kávémat. Erin elmozdította a székét, hogy helyet csináljon nekem. Owen Max mögött állt, ügyelve, hogy ne üssön az asztalhoz.
A híd megtartotta. Max még egy negyedet tett, majd felnézett, hogy megbizonyosodjon róla, láttam.
“Láttam,” mondtam.
És amikor a következő halomért nyúlt, még mindig ott ültem.
