Mert Daniel nem csak a fiaim eredményeit kérdőjelezte meg.
Írt valamit a személyazonosságukról.
Valami, amit semmiképp sem tudhatott volna.
Felnéztem a professzorra.
“Ki adta neki ezt az információt?”
Mielőtt válaszolhatott volna, a tárgyalóterem ajtaja újra kinyílt.
Vanessa az ajtóban állt.
Az arca fehér volt.
És a kezében egy tizenhárom éves dokumentum volt, amiben az én aláírásom volt.
Egyenesen rám nézett.
“Claire,” suttogta, “van valami, amit Danielnek soha nem kellett volna megtudnia…”
