Nagymama a borítékokat szólította. Én írtam az üzeneteket. A kézírása elkalandozott, de nem engedte, hogy újra megírjam a címet, mert aki tökéletes kézírást szeretne, az maga is küldheti a levelét.

Tizenegyet befejeztünk, mielőtt a kávé lehűlt.

“Ki következik?” kérdezte.

“Loretta néni.”

Nagymama újra kinyitotta a tollat. Áthelyeztem a tizennyolc dolláros borítékot a cukordoboz mellé, és elővettem egy újabb üres kártyát a dobozból, amit Ellis készített.

“Még egyet, Essie,” mondta, és átcsúsztattam az asztalon.