Ezúttal én terítettem az asztalt, minden szék tele volt, és egyikük sem gyászolt senkit.
Ha te vagy az, aki mindig fizet, mindig megjavítja, mindig megőrzi a békét, akkor azt akarom, hogy hallgasd azt, amit nekem 34 évbe telt, hogy megtanuljam.
A határ nem az elhagyás.
Sokáig azt hittem, ha elég hasznos, megbízható, elég csendes vagyok, a családom végre helyet ad nekem.
Összekevertem a szükség érzését azzal, hogy szeretnek vagyok.
És hagytam, hogy évekig elköltözzenek, mert annyira hálás voltam, hogy kimerültem.
Kiderült, hogy ezek egyáltalán nem ugyanazok.
Hasznosnak lenni nem ugyanaz, mint szeretni magad.
És azon a napon, amikor abbahagytam a kettő összekeverését, az volt a nap, amikor visszakaptam az életem.
Azért hívtak halálra, hogy tisztán tartsák a történetüket.
Évek óta először mondták a nevem, mert éjfél után 7 perccel egy emlékeztető kényszerítette őket.
De most már tudom a saját nevem, és ezt egyszerűen mondom, senki engedélye nélkül.
A nevem Gina Small.
Nagyon is élek, és soha életemben nem éreztem magam ennyire önmagamnak.
