Az aukciós előzetesben elvittem Norah-t az oktatási terembe. Leült egy asztalhoz, amely papírállatokat készített, és még tíz percet kért. Ellenőriztem a személyzeti elrendezéseket, pontosan elmagyaráztam, hol leszek, és beléptem a szomszédos folyosóra.

Vanessa anyámmal várt.

“Mondhattad volna, hogy te vagy a szék,” mondta.

“Igen, amikor februárban bejelentettem a kapcsolatunkat az ügyvezető igazgatódnak.”

A bálterem ajtaja felé pillantott. “Azt hittem, ez valami tanácsadói pozíciót jelent.”

Anyám belépett a szünetbe. “Akkor ez csodálatos. Biztosíthatod, hogy minden zökkenőmentesen menjen.”

Kinyúlt, hogy kiegyenesítse a nyakörvemet. Hátraléptem. A keze egy pillanatig felemelve maradt, majd leengedte.

Korábban olyan voltam, akit az esemény személyzetének talán kezelnie kellene. Most éppen a ruháimat igazította, és meghívott, hogy oldjam meg az estét. A változás nem igényelt tőle bocsánatkérést. Úgy tűnt, csak a pénz lehetősége kellett.

Vanessa lehalkította a hangját. “Már bejelentettük a díjat a megfelelő adományozók számára.”

“Feltételes kérelmet bejelentett, hogy jóváhagyták.”

“Meg akarták volna jóváhagyni.”

Türelmetlenül mondta, mintha késleltetnék egy szállítást, ahelyett, hogy egy sosem hozott döntést írnék le. Mondtam neki, hogy a nyilatkozat korrekciós lesz a támogatás státusza és összefoglalja a fennálló feltételeket. Az újságírók beszélhetnének a Harbor House ügyvezető igazgatójával.

“Ne szólj be a kereskedői ügyből,” mondta azonnal.

Anyám felé fordult.

Vanessa inkább rám nézett. Az a kis mozdulat azt árulta el, hogy vannak dolgok, amiket ő nem magyarázott el a szüleinknek sem.

A hároméves programköltségvetésen belül egy 310 000 dolláros gyártási szerződés is szerepelt Justin cégével. Nem volt automatikusan tiltott meg a rokon vállalkozásával való együttműködés. A probléma az volt, hogy a kérelem igazolta, hogy nem voltak kapcsolódó fél tranzakciók, anélkül, hogy kiderült volna a javasolt eladó tulajdonosa.

A vállalat hivatalos üzleti neve alatt jelent meg, általános számlacímmel. Egy utólagos kérés után adt tulajdonosi melléklet közvetlenül Justinhoz kötötte.

Két másik megállapítás is volt. A kérelem 240 000 dolláros egyeztetési kötelezettségeket tartalmazott, bár két támogató levél csak nem kötelező érvényű érdeklődési nyilatkozatokat írt le. És a program költségvetése megváltozott: kevesebb környéki oktatási órá, több produkciós és promóciós költség. A kérelemmel együtt biztosított bizottsági jegyzőkönyv jóváhagyta a korábbi verziót.

Ezek konkrét dokumentumokról szóltak a kérdések. Nem minden vádat alátámasztottak, amit valaki elképzelhet. Megállapították, hogy a kérelem nem teljesítette a pénzünkhöz kötött feltételeket.

Vanessa kilenc nappal korábban kapta meg a kérdéseket.

“Ezek a draft eltérések,” mondta.

Kinyitottam a mappát, ahol aláírt igazolása volt, és úgy tartottam, hogy látsa. Ránézett az aláírásra, majd rám.

“Tudod, hogyan működnek ezek az alkalmazások.”

“Igen.”

Várt még többre. Nyitva hagytam az oldalt.

Anyám összefonta a karját. “Ezt egy üzenetben csinálod.”

A melegség az arcomba hatolt. A rövid szó apróságot és eldobhatóvá tett, amit Norahról mondott. Azt akartam, hogy pontosan írja le az üzenetet. Ehelyett a felülvizsgálati értesítéshez fordultam, amit két nappal azelőtt küldtek ki, hogy kizárt minket.

“Nézd a dátumot.”

A szeme leesett az oldalra.

“Ez már az üzeneted előtt létezett,” mondtam. “Nem tudod eltüntetni azzal, hogy adsz nekem egy újabb okot a mérgességre.”

Kinyíltak a bálterem ajtajai, és David jelezte, hogy mi következünk. Bezártam a mappát. Anyámnak nem volt mit hozzátennie, és Vanessa sem ismételte meg a kérését a kereskedővel kapcsolatban.

Norah befejezte a kék papírrókát. Ő mellém akart állni a bemutatkozásnál, és megegyeztünk, hogy utána a színpad szélén vár, ahol láthatom őt. Ellenőriztem, hogy érti-e, hol leszek. Felemelte a rókát, mintha neki is hallania kellene a hangszerelést.

David kísért minket fel az oldalsó lépcsőn. Apám félúton állt fel a székéből. Anyám visszatért a szponzorasztalhoz, ahol valaki egy friss poharat adott neki.

“Elnökünk, Elena Mercer most bejelenti, hogy a kétmillió dolláros támogatást jóváhagyják-e a kiadásra” – mondta David. “Elena visszavonult a jelentkezés értékelésétől. Ma este bemutatja a független bizottság megállapításait.”

Elvitt Norah-t a színpadi felügyelő mellé a székhez, odaléptem a pulpulton, és kinyitottam a mappámat.

Anyám pohara kicsúszott a kezéből, és az asztal szélét csapódott.

Többen megfordultak. Egy pincér közeledett egy rongykal. Anyám folyton rám nézett, miközben mellette lévők helyet csináltak neki a munkának.

Egy szót sem szóltam.

Vártam, hogy a szoba lecsillapodjon. A pultomboltról láttam a papírrókát Norah ölében pihenni. Megtaláltam az első mondatot, és elkezdtem.

“Bellweather nem ítélte ki ezt a támogatást. A ma esti promóciós nyilatkozat helytelen.”

Egy licitációs lapát leengedett a terem hátsó részén.

Leírtam a nem nyilvánosságra hozott beszállítói kapcsolatot, a megfelelő forrásokat biztosítottnak nyújtottam, kötelező kötelezettségek nélkül, valamint a költségvetési változtatásokat, amelyeket a bizottság jóváhagyása nem támogatott. Elég sokáig figyeltem az jóváhagyott nyilatkozatot, hogy biztosan ne adjak hozzá semmit.

“Ezek az eredmények továbbra is megoldatlanak.”

Száraz volt a szám. Kortyoltam egy kortyot a vízből, és óvatosan letettem a poharat.

“Ezért a kétmillió dollár szabadon bocsátása nem engedélyezett. Az alapítvány ma este adja ki írásos döntését. A jelentkező független felülvizsgálati folyamaton keresztül válaszolhat.”

Anyám abbahagyta a csuklójának törlését. Apám teljesen leült, egyik kezével még mindig a mellette lévő széken pihent.

“A folyamat senkinek sem tesz kivételt.”

A szoba nem vált teljesen csendesté. A székek mozdultak. Telefonok jelentek meg. Valaki az ügyvezető igazgatót kérte. Az emberek összehasonlították, amit hallottak nekik, és láttam, hogy ez a munka külön asztaloknál kezdődik.