Még mindig megőrzek egy tárgyat az egész tokban.
Nem a kórházi kártyát.
Nem az eljegyzési gyűrű.
Nem a tárgyalóterem dokumentumai.
Őrzöm a nagyapám kék mappájának címlapjának fénymásolatát.
Unokák Alapítványa — Bizalmas.
Az irodámban egy fiókban van.
Ritkán nyitom ki.
De amikor megteszem, arra az eseményláncra gondolok, ami akkor kezdődött, amikor felvettem azt a mappát egy régi kartondobozból.
A megtapasztalás elveszítette azt a családot, amiről azt hittem, hogy van.
Ez az igazságot is megadta nekem.
Sokáig hittem, hogy ezek ugyanazok a dolgok.
Nem voltak.
Egy illúzió elvesztése olyan érzés lehet, mintha mindent elveszítenénk.
Néha ez valójában a kezdete annak, hogy visszaszerezd az életed.
