A raktár előtti suttogás ezzel feketén-fehéren dokumentált bűncselekménnyé és csalássá vált. Nem puszta vészhelyzeti terv volt, hanem a jogaim jogellenes elorozása.
Két nappal később egy biztonsági őr és a nővérem kíséretében, egy védett kijáraton keresztül hagytam el a kórházat, és egyenesen a családomhoz költöztem. Bár Nathan a bírósági beadványában azt hazudta, hogy szülés utáni paranoia miatt jogtalanul tagadom meg tőle a gyereket, a kórház által megőrzött jegyzőkönyvek, a nővérek feljegyzései és a hamisított aláírás azonnal megdöntötték a védekezését.
A bíró az eljárás lezárultáig kizárólagos felügyeleti jogot ítélt meg nekem, Patriciát pedig teljes mértékben eltiltotta a gyermektől. Nathan eleinte dühöngött a közvetítésen, arra hivatkozva, hogy csupán a saját jogait védte, de arra már nem tudott magyarázatot adni, miért kellett ehhez meghamisítani az aláírásomat.
A házasságunk a következő hónapokban véget ért. Nathan később, terápia és szülői tanfolyamok után kapott felügyelt láthatási lehetőséget, ám Patricia végleg kiszorult a kislányom életéből.
Hónapokkal később egy köszönőkártyával tértem vissza az osztályra Carlához. Az ölelésében ott volt a megkönnyebbülés, hogy egyetlen ember figyelmessége és lélekjelenléte képes volt meghiúsítani egy hidegen kitervelt összeesküvést. Ma is felidézem néha a sötét raktárt és a fémpolcokat: a támadóim azt hitték, az anyaság védtelenné tesz, ám végül a saját lábamon, a lányomat a karomban tartva sétáltam ki a szabad életbe.
