Category Archives:

  Anyám nem nézett a szemembe. A kezét tördelte, az apró, finom ráncokat simítgatta a térdén, mint aki valami észrevétlen hibát próbál elsimítani egy túl drága anyagon. – Tudod, édesem…

“Hvis jeg ødelegger den, kommer du ikke inn på basen lenger.”   Da Élodie rev søsterens militærmerke i to og slapp bitene på de hvite flisene på kjøkkenet, smilte hun…

Apám, aki mindig is szeretett a megkérdőjelezhetetlen családfő szerepében tetszelegni, precízen letette a villát az üres tányér szélére, megtörölte a száját a kockás szalvétával, majd rám szegezte azt a hideg,…

  Hun forsto ikke at i et militært treningssenter forsvant ikke et slag etter en familiefrokost. Camille forblir urørlig. Leppen hans hadde akkurat sprukket mot en tann. Et fint spor…

Anyám megköszörülte a torkát, leeresztette a villáját, és olyan hűvös, kimért hangon szólalt meg, mintha csak a házirend legújabb, fellebbezhetetlen bekezdését hirdetné ki: ezentúl minden áldott este én főzök a…

Anyám a konyhapultnak dőlve állt, keresztbe font karral, megfeszült állkapoccsal. Úgy nézett rám, mint egy bíró, aki már jóval a tárgyalás előtt meghozta az ítéletet, és a papírok aláírását csupán…

Innsjøhuset lå utenfor Coeur d’Alene, Idaho, gjemt blant furutrær med lang utsikt over vannet og en grusvei som ble gjørmete hver vår. Da jeg arvet det, hadde de beskjedne fiskehyttene…

Amikor felvettem, nem a megszokott, könnyed köszöntése fogadott, hanem egy remegő, elakadó sóhaj, majd a kérdés, amelytől egyetlen másodperc alatt megfagyott a vér az ereimben: – Emma veled van? Olyan…

Hytta hadde tilhørt søsteren min, Celia. Hun hadde bodd der i årevis ved en stille innsjø i Vermont, omgitt av skog som ble dypgrønn om sommeren og brant oransje og…

Az őszi szél már a közelgő november fagyos leheletét hozta magával, a járdaszegély mellé sodorva a száraz, zörgő platánleveleket. Hét hónapos terhes voltam. Minden egyes lépésnél éreztem a testem nehézkedését,…