A sárga a legkisebb kampón lóg.

A vállaknál halvány a keze, a gallér csattanása pedig megragad.

Nem illik senkinek, aki jelenleg itt jár.

Toby múlt hónapban a harmadik horogra akasztotta a saját kabátját, és egy pillanatig a sárgára nézett.

“Ez már túl kicsi nekem.”

“A következő kinek szól.”

Még mindig tartom a naplót.

Érkezés.

Indulás.

Étkezések.

Hangulat.

És minden felnőtt, aki belép azon az ajtón.

A nap végén négy percet vesz igénybe, és ez a legunalmasabb dolog, amit csinálok.

Kivágták az esőkabátot a képből.

Abbahagytam az életet abban a verzióban, ahol a kezeim nem voltak a képből.