Mr. Abernathy egy zsebkendőért nyúlt.
“Ha ez történt, ez nagyon komoly.”
“Hol van a pénz?”
A számítógépéhez fordult.
Egy könyvelő töltötte meg a képernyőt.
A kölcsön bevétele három nappal korábban érkezett a közös számlára.
Ezután kezdődtek az áthelyezések.
Ötvenezer dollár az aranyozott birtoknak.
Harmincezer dollár a Lux Honeymoon Escapes-re.
Húszezer dollár egy máltai kereskedői számlára.
“Máltán?”
Mr. Abernathy ellenőrizte a kereskedői besorolást.
A hangja elhalkult.
“Úgy tűnik, ez egy offshore játékoldal.”
A fiók neve Jackpot Royale Casino volt.
A gyomrom összeszorult.
Évekkel korábban apám küzdött a szerencsejátékkal.
Ragaszkodott hozzá, hogy tizenöt éve abbahagyta.
Most a házam ellen felvett kölcsön egy online kaszinóba került.
“Fagyassátok le mindent, ami maradt.”
Mr. Abernathy gyorsan gépelt.
“Körülbelül 50 000 dollár maradt. Most már bezárhatom.”
“És azok az áthelyezések, amik már átmentek?”
“Bonyolultabbak. Ahhoz, hogy visszahívásokat próbáljanak meg, különösen nemzetközi szinten, ezt csalásként kell kezelni.”
Óvatosan nézett rám.
“Szükségünk lenne egy hivatalos jelentésre.”
Értette, mit kérdez.
Én is.
“Nyomtasd ki mindent.”
“Sebastian—”
“Az alkalmazás. Az átutalási napló. A közjegyzői oldal. Minden lemezt, amit adni tudsz.”
Egy órával később beléptem a házamba, egy borítéknyi dokumentumokkal.
Clara a munkahelyi laptopját több monitorhoz csatlakoztatta az étkezőasztalunknál.
Mielőtt elmagyarázhattam volna a máltári áthelyezést, megcsörgött a telefonom.
Ismeretlen chicagói szám.
Normál esetben figyelmen kívül hagytam volna.
Válaszoltam.
“Ő Sebastian.”
Egy vidám nő hangja hallatszott át.
“Szia, Sebastian Miller vagyok? Ő Felicity a Gilded Estate-ből. Én vagyok a vezető eseményszervező Tristan és Penelope esküvőjén.”
Clarára néztem.
Azonnal a hívásra koncentrált.
“Szia, Felicity.”
“Sajnálom, hogy zavarom munkaidőben. Anyád megkérte, hogy minden átvezessünk rajta, de volt egy apró problémánk a catering kiválasztásával.”
Vártam.
“Mivel a neved a fő szerződés fő keze, csak szóbeli engedélyre van szükségem, hogy a pezsgőcsomagot vintage szintre emeljem. Csak egy újabb 4000 dollár.”
Elsődleges kezes.
Egy pillanatra nem szóltam semmit.
Anyám nem mondta el egyszerűen a helyszínnek, hogy fizetek.
Ő írta fel a nevemet a szerződésre, mint a pénzügyi felelősségteljes.
“Felicity,” mondtam, nyugodtan megőrizve a hangomat, “pontosan mikor írták alá azt a szerződést?”
“Kb. három hete ezelőtt. Az apád maga hozta be az aláírt papírokat az irodánkba.”
Persze, hogy igen.
“Olyan büszke volt rád,” tette hozzá. “Folyamatosan mesélte mindenkinek, milyen sikeres volt a legidősebb fia, és hogy te megajándékozod a családot ezzel a gyönyörű eseménysel.”
Becsuktam a szemem.
“Adott nekem személyazonosságot?”
“Igen. Megvan az útleveled és jogosítványod másolatai.”
Ez a részlet erősebben talált a többieknél.
Tudtam, hol volt a régi útlevelem.
Egy dobozban a gyerekkori hálószobám szekrényének hátsó részén, a szüleim házában.
Valaki átnézte a személyes holmimat, hogy megszerezze.
“Felicity, át kell néznem a frissített költségvetést, mielőtt bármit engedélyeznék. Kérlek, e-mailben a teljes szerződést.”
“Természetesen.”
“És még ne említsd ezt a hívást anyámnak. Meg akarom lepni őt az elismeréssel.”
Nevetett.
“Ez nagyon figyelmes. Most küldöm.”
Az e-mail perceken belül megérkezett.
Megnyitottam a PDF-et.
A nevem.
A társadalombiztosítási számom.
Egy másolat az igazolószámomról.
Egy aláírás, ami nem az enyém volt.
És egy záradék, ami anyagilag felelőssé tesz.
Továbbítottam Clarának.
“Add hozzá a halomhoz.”
A következő néhány órában mindent összeszedtünk, amit csak tudtunk dokumentálni.
Évekkel korábban Clara segített a szüleimnek jelszókezelőt beállítani, és kezelte az otthoni hálózatuk egyes részeit, mert rendszeresen hívták, amikor elfelejtették az e-maileket vagy a streaming jelszavakat.
Ez a hozzáférés lehetővé tette számára, hogy azonosítson olyan dokumentumokat, amelyek az általa kezelt eszközökhöz kapcsolódnak.
Az egyik monitoron egy idővonalra mutatott.
“Nézd ezt.”
Apám iPadjéről egy sor keresés jelent meg.
Október 12.:
Hogyan szerezz kölcsönt egy olyan házra, ahol nem laksz.
Október 14.:
Aláírhat-e a közjegyző a személy jelenléte nélkül?
Október 18.:
Kiadatási törvények a Karib-térségben.
A dátumokat bámultam.
“Utánanézett.”
Clara megnyitott egy újabb visszanyert üzenetsorozatot.
“Még egyet.”
Egy e-mail Beatatrice nővérének, két nappal korábban küldött.
Végül helybe tettem Sebastiant. A családi pénz a családé, függetlenül attól, hogy kinek a bankszámláján van.
Estére a dokumentumok egy vastag, fekete tűzálló mappát töltöttek meg.
Banki nyilvántartások.
Információt továbbíts.
IP-információk az otthoni hálózathoz kötve.
A helyszíni szerződés.
A kaszinó tranzakció.
A közjegyzői oldal.
És egy előkészített incidensjelentés, amely dokumentálja az identitáslopást és csalást.
Aztán megrezegett a telefonom.
Winston.
Holnap vacsora 18:00-kor.
Apa a híres sült marhahúsát készíti.
Hozd Clarát.
Szükségünk van egy kis családi találkozóra, hogy aláírjuk a bank utolsó papírjait. Csak áthúzom a t-eket és az i-ket pontozom, hogy Tristan esküvője zökkenőmentesen menjen.
Szeretlek.
Felolvastam az üzenetet.
Clara a képernyőre nézett.
“A bank lefagyasztotta a maradék pénzt.”
Bólintottam.
“Szüksége van rám, hogy kitisztítsam a biztonsági őrt.”
“Szüksége van az aláírásodra,” mondta.
A vacsora oka nyilvánvalóvá vált.
Winston már nem tudta mozgatni a fennmaradó 50 000 dollárt.
Ha nyomást gyakorolhatna, hogy aláírjak egy visszamenőleges engedélyt, akkor hitelesnek láthatná a hitelt.
Szerette volna a családot jelen akart, mert pontosan tudta, hogyan kell társadalmi nyomást alkalmazni.
Penelope ott lesz.
Tristan ott lenne.
Anyám ott lenne.
Winston pedig úgy gondolta, inkább aláírnék, mint hogy nyilvános családi jelenetet teremtsenek.
Clara átment a szobán, felvette a fekete vászontokot, amiben a hordozható projektora volt, és a mappához tette.
