“Hé,” suttogtam. “Én vagyok a nővéred.”
Egy képet készítettem róla anyám kamerájával. Egyszer, amikor elég idős lesz, azt akartam, hogy legyen neki valami, ami megmutatja, hogy soha nem állítottam ellene a felnőttek döntéseit.
Az apám még mindig az apám volt. Nem voltam kész arra, hogy könnyebb verziót adjak neki arról, ami történt, és nem volt kötelező eldönteni a kapcsolatunk többi részét aznap délután. Átölelhettem Pipert, elköszönhettem, és elmehettem azzal, aki elhozott.
Paige-nél a réz kampóra akasztottam a kamerát. A kilencéves korom fényképe állt a fényben mellette. Lent egy serpenyő érintette a tűzhelyet, és Gloria megkérdezte, hogy akarom-e félbevágni a szendvicsemet.
“Félbevágva,” kiáltottam.
Nyitva hagytam a hálószoba ajtaját, és lementem, amíg a vacsora még meleg volt.
