A szüleim a 60 000 dolláros főiskolai alapomat költötték el a testvérem cégének megmentésére. Húsvétkor apa koccintott neki: “Ő újra beállhat a sorba.” Mindenki tapsolt. Csendben maradtam. Aztán Nagypapa megfordította a telefonját – egy bankszámlakivonat volt a képernyőn. Mielőtt a bátyám elolvashatta volna a számlaszámot, apám már talpra állt.

Dr. Lorraine Beck vezette a programot. 58 éves volt, egyenes, és arról ismert, hogy nyomtatott várólistát tartott az asztalán a táblázat helyett, mert azt mondta, szereti látni a neveket. Másnap reggel vele szemben ültem, és megkérdeztem, van-e rá valami. Nem tudok helyet tartani, ami nem fizetett. 24 szék, vigyél. Van egy sor. Ő mégis hozzám csúsztatta a listát. 60 sor. Íme, amit tehetek. Ha szabad hely, és még mindig jó állapotban vagy, felhívlak. Tartsd tisztán a jegyeidet. Tartsd tisztán a kezed. A kezemre nézett, amikor kimondta. Ezt szó szerint mondom. Ez a munka a te kezed.

Aztán, amikor felálltam, “Az apád múlt héten felhívott, megkérdezte, hogy tudsz-e szünetet tartani büntetés nélkül.” Mondtam neki, hogy ilyen nincs is. Megálltam az ajtónál. Apám december 15. előtt felhívta a programigazgatót. Pontosan tudta, mi fog történni. Olyan verziót keresett, ami nem kerül neki semmibe. Nem talált ilyet, így hagyta, hogy nekem is kerüljön.

Így néz ki egy év, amikor munkahelyekből építed fel. Megan Sorensonnál tartottam meg a két hálószobás lakásomat a campus közelében, havi 650 dollárt, Megan Sorensonnál, aki a szobatársam volt másodéves évem óta. Nem engedhettem meg magamnak, hogy hazaköltözzek, még ha akartam volna, és nem is akartam. Azt mondtam magamnak, hogy ez büszkeség. Valójában ösztön volt. A Riverbend Family Dentistry felvett recepciós recepciósnak. Hétfőtől péntekig, 8 és 16:30 között, óránként 16 dollár. Tavasszal két hétig gyakornokként dolgoztam ott, és Dr. Hollstrom emlékezett rám. A FedEx Ground bárkit felvett, akinek pulzusa van, az éjszakai sorthoz. Vasárnaptól csütörtökig, 10:00 és 14:30 között, 1950 óránként. Az éjszakai fajta kegyetlen. A műszakvezető azt mondta, hogy a legtöbb egyetemista két hétig bír, és egy kávézó a sarkon hétvégi nyitókra van szükség. Szombaton és vasárnap 6:00-tól 12:30-ig. Az egész beosztást három színű tollal írtam le egy papírlapra, és felraktam a hűtőre. Hetente 75 és fél óra. Megan ránézett, és sokáig nem szólt semmit.

Az első éjszakámon a sortozáson a műszakvezető a 4-es övre írt, és elmondta a szabályt. 12 doboz percenként, vagy az öv visszahúzódik, és mindenki mögötted utál. Három évet töltöttem azzal, hogy megtanultam a skálázót 15°-os szögben tartani anélkül, hogy hozzáérnék a rágógumicához. Kiderült, hogy ugyanazok a kezek kevesebb mint 5 másodperc alatt megtanultak egy 40 fontos dobozt elkapni és egy kocsira forgatni, és a 4-es öven senkit nem érdekelt, mire képezték még. 2:30-kor egy Dolores nevű nő, aki 19 éve dolgozik ott, átadott nekem egy pár régi kesztyűjét. “A kezeid túl szépek ehhez,” mondta. “Takarjátok el őket. Később akarod őket.” Ezeket a kesztyűket minden este hordtam 11 hónapon át. Még mindig megvannak.

Az első üzenet, amit a kezdés után kaptam, a nagynénémtől, Bevtől, apám nővérétől jött. Anyád azt mondja, időt szánsz arra, hogy megtaláld önmagad. Jó neked, drágám. Bámultam. Találd meg önmagam. Ez volt akkor a történet. Nem mintha elvették volna a tandíjamat. Hogy elkóboroltam. Nem javítottam ki. Azt mondtam magamnak, hogy fáradt vagyok.

Februárban felhívtam Travis-t, hogy ne kérjem a pénzt, hanem hogy randira hívjak. Apa azt mondja, tavasz, mondta. Ha beindul a szezon, teljes menetrendje lesz. Megnézhetem az időbeosztást? Egy szünet. Az irodában tartja. Megkérdezem. Sosem küldte. Nem hiszem, hogy létezett. De emlékszem, ahogy a bátyám mondta, hogy megtartja. Mintha a könyvek egy szobát jelentenének egy olyan házban, amiben az ő tulajdonában volt, de beengedett nem. Ez volt az első alkalom, hogy ezt hallottam a hangjában. Nem lesz az utolsó.

Áprilisban apám odajött, hogy meglátogassa. Elvitt ebédelni egy fogászati rendelő közeli helyre, és 10 percig beszélt az időjárásról, mielőtt hozzáért. Anyád és én gondolkodtunk. Miért nem jössz haza egy kicsit? Jól jönne valakire az ügynökség recepciójában. Közelebb lennél a családhoz, és ha Travis visszafizet, azonnal visszamész az iskolába. Ránéztem az asztal túloldalán. 20 perc alatt háromszor is megnézte a telefonját. Munka, gondoltam. Azon gondolkodtam, mit jelentene közelebb a családhoz. Az ő által kidolgozott időbeosztásom. A fizetésemet tőle. A tandíjam attól függött, hogy egy törlesztési dátumot kapott, amit csak ő láthatott a könyvekből, amiket csak ő tartott. Elég közel vagyok, mondtam. Nem nyomta. Kifizette az ebédet, és kifelé menet még egy dolgot mondott. Ne zaklatd a nagypapát ezzel. A szíve. Aggódik. Aznap este megcsörgött a telefonom. Travis Holt 300 dollárt fizetett neked. Bocsánat.

Negyedik rész. Három munka. Adok neked egyet a kedden, hogy ne kelljen elképzelned a többit. 5-kor reggel ébresztő. Három órakor értem haza a FedExről. A fogorvoson 8-ra felvettem a telefonokat, időpontot egyeztettem a tisztításokat, és kinyomtattam a betegfelvételi űrlapokat. Délben egy helyi higiénikus a klinikai rotációra érkezett. Másodéves hallgató. Hannah volt a neve, és két évvel korábban az anatómiából ismertem. Meglátott az íróasztal mögött, és megállt. Carrie, azt hittem, tavaly bejutottál. Igen. Átadtam neki a felvételi űrlapot, ugyanazt az űrlapot, amit 12 hónapja a pult másik oldaláról töltöttem ki. Csak dolgozom egy kicsit. Úgy nézett rám, mintha kérdezni akarna valamit, de úgy döntött, hogy nem teszi. Hálás voltam. 4:30-kor hazamentem, 9-ig aludtam, állva ettem valamit, majd elmentem a FedEx sorthoz, 4-es öv, percenként 12 doboz, hajnali 2:30-kor, 3-kor haza, majd ismét 5-kor.