“Ez az utolsó tranzakció, amit valaha is megkötünk.”
Aláírtam a nevemet.
Ethan.
Újra elolvastam a levelet. Hideg
volt. Brutális volt. Pontosan az volt, amilyennek szükségem volt.
Óvatosan összehajtottam, becsúsztattam és a pénztáros csekkjét egy fehér borítékba, és lezártam a fedőt.
Aztán az asztalom felső fiókjába tettem.
Ott marad a következő négy hétig, várva az esküvőre.
Ha apám volt a kalapács, az anyám a bársonyokesztyű.
Néhány nappal a hívása után ő is elkezdett dolgozni, hogy én is részt vegyek.
A neve megjelent a telefonomon, miközben egy szomorú vacsorát készítettem rántottából.
Egy pillanatig hagytam, hogy csengjen, megnyugtatta magam, és válaszoltam.
“Szia, anya.”
“Ethan, drágám