A hálaadás napján a tíz kilós pulyka már órák óta a sütőben suttogott. A nehéz, zsíros gőz betöltötte a konyha minden szegletét, beleivódott a függönyökbe, a hajam szálaiba és az ujjbegyeim bőrébe, amelyek még mindig sajogtak a hajnali öt órakor kezdődött zöldséghámozástól.

Azt hitte, a hisztéria és a sértett női büszkeség hajt ki a házból. Valójában az volt az első józan, felnőtt döntésem az elmúlt tizenkét évben.

Negyvennyolc órával később nyolcvanhét nem fogadott hívással próbáltak visszakényszeríteni a szerepbe, amelyet rám osztottak. De a kék dosszié megmutatta, hogy a házasságom nem a hálaadás napján ért véget. Már évekkel korábban halott volt.

Én csupán az utolsó voltam a sorban, akiről Richard azt feltételezte, hogy valaha is feláll a tálalásból.