Gyerekkoromban a nővérem, Alice, 33 éves nő, és én, 28 éves nő, teljesen más gyerekkorokat éltünk, pedig ugyanabban a házban éltünk. Akkor születtem, amikor a szüleim 22 évesek voltak, frissen végeztem az egyetemről, diákhitelekkel és belépő szintű munkákkal. Alice öt évvel később jött, amikor vettek egy házat és előléptetést kaptak.

A különbség mindenben megmutatkozott.

Amikor hét éves voltam, anyám vett Alice-nek és neki egy egyesült lila ruhát egy unokatestvér esküvőjére. Alice az esemény reggelén levet öntött a sajátjára. Anyukám egy órát töltött azzal, hogy dörzsölje, miközben én a ruhámban vártam, készen a indulásra.

Végül 2 órát késtünk, mert Alice nem volt hajlandó bármit felvenni. A szüleim bocsánatot kértek az egész családtól Alice nevében, de soha nem mondták el neki, hogy bármi rosszat tett.

Egy évvel később felborítottam egy vázát, miközben rohangáltam a nappaliban. Baleset volt, de két hétre eltiltottak, és plusz házimunkákat kellett végeznem, hogy kifizessem a pótlást.

Három hónappal később Alice eltört ugyanazt a cserevázát egy hiszti, amiért nem kaptam desszertetet vacsora előtt. A szüleim azt mondták, hogy csak az érzelmeit fejezi ki, és másnap vettek egy másik vázát.

Így ment évekig.

Alice korán megtanulta, hogy ha elég hangosan sír, akkor azt hozza meg, amit akart. 12 éves korában drága balettórákat akart, amelyek többe kerülnek, mint a havi bevásárlási költségvetésünk. Három napig sírt egymás után. A szüleim hitelkártyát vettek fel a fizetéshez.

Négy hónap után abbahagyta.

19 évesen költöztem ki főiskolára, és még nyáron is a kollégiumban maradtam. Alice 28 éves koráig otthon élt. Rentree.

5 éve Alice elkezdett randizni valakivel, akit Aaron hívnak. Ő volt vele egykorú, stabil könyvelői munkája volt, és amit családi vacsorákon láttam, jól bánt vele. Egy év után összeköltöztek. A szüleim segítettek a kaucióval.

A kapcsolat egészen tavaly nyárig tartott.

Alice egy hétvégén hazajött, és elmondta, hogy Aaron három hónapja találkozik valakivel az irodájából. Másnap visszaköltözött a szüleinkhez. Két hónapig nem dolgozott.

A szüleim fedezték az autófizetését és a telefonszámláját. Anyám minden reggel reggelit készített neki, és mosott a ruháit.

A két hónap alatt Alice minden családi vacsorán sírt. Folyamatosan Aaronról beszélt. Apám gyávának nevezte. Anyám azt mondta, Aaron sosem érdemelte meg.

Mindenesetre többnyire csendben maradtam, mert minden alkalommal, amikor próbáltam azt sugallni, hogy talán vissza akarna menni dolgozni vagy saját lakást keresni, anyám olyan pillantást vetett rám, ami egyértelművé tette, hogy abba kellene hagynom a beszédet.

Októberben Alice találkozott valakivel egy barátja születésnapi bulin. A neve Brady volt. 29 éves volt, a tech területén dolgozott, és amit Alice mesélt, jól keresett.

Ő vitte el a Hálaadás vacsorára 6 héttel azután, hogy elkezdtek járni. Brady elég kedvesnek tűnt. Csendben udvarias kérdéseket tett fel, és segített kitakarítani az asztalt.

Alig hagyta befejezni a mondatot, mielőtt belevágott, hogy elmeséljen egy újabb történetet a kapcsolatukról.

Apám aznap este félrehívott, és azt mondta, örül, hogy újra boldognak látja Alice-t. Mondtam, hogy én is így vagyok. Nem említettem, hogy Brady kimerültnek tűnt.

Karácsonyra Alice már arról beszélt, hogy összeköltözik. Brady láthatóan várni akart. Most írt alá egy új bérleti szerződést, és le akarta fejezni.

Alice legalább hetente egyszer panaszkodott erről a szüleinknek. Anyám folyton azt mondta, hogy Brady akkor jön hozzá, amikor készen áll.

Januárban Brady nagymamája elhunyt. Alice vele ment a temetésre. Ezután visszament a szüleimhez, és 3 órára bezárkózott a régi hálószobájába.

Amikor végül kijött, elmondta a szüleimnek, hogy Brady anyja viselte a nagymamája eljegyzési gyűrűjét a temetésen. Alice megkérdezte az anyját, hogy Brady örököli-e.

Az anya azt mondta, még nem döntötte el, mit kezdjen az anyósja ékszereivel. Alice állítólag azt mondta neki, hogy sokat jelentene Bradynek, ha egyszer megkérheti a kezét.

A szüleim azt mondták, ez azt mutatja, mennyire törődik Alice Brady családi hagyományaival.

Nem mondtam semmit, de furcsának találtam, hogy egy temetési fogadáson felhoztam a lánykérést.

Két héttel később Brady szakított vele.

Alice aznap este hívott. 40 percig beszélt.

Ő szerint Brady elmondta, hogy a jövőjükön gondolkodott, és rájött, hogy más dolgokat akarnak. Azt mondta, hogy a férfi azt mondta neki, hogy túl erősen erőltetett olyan dolgokon, amikre ő nem volt kész. Azt mondta, hogy a férfi követelőzően hívta.

Újra a szüleinkhez költözött.

Apám azt mondta, Brady megfélemlítette egy nőt, aki tudta, mit akar. Anyám azt mondta, manapság a férfiak nem tudják, hogyan kötelezzenek el.

Márciusban találkoztam Malcolmmal.

Ugyanannak a cégnek különböző osztályoknál dolgoztunk, és folyton összefutottunk a kávégépnél. Két hét ilyen találkozás után randira hívott.

Elmentünk vacsorázni. Aztán megint vacsoráztunk.

Májusra már a hétvégék nagy részét együtt töltöttük.

Malcolm nem volt olyan, mint bárki, akivel korábban jártam. Nem játszott játékokat. Ha azt mondta, hív, hívott. Ha aggálya volt, közvetlenül felhozta, nem hagyta, hogy lehessen.

Ha rossz napom volt a munkahelyen, ő elvitelre járt, és hagyta, hogy panaszkodjak anélkül, hogy mindent azonnal megoldani volna.

Augusztusban elmentünk egy látogatásra, hogy meglátogassuk a szüleit az állam északi részén.

Az utolsó este a hátsó verandájukon ültünk, miután a szülei lefeküdtek. Azt mondta, azon gondolkodik, milyen legyen az élete, és hogy örökre engem akar benne tartani.